Felnevelt fészekalj (videóval a kirepülés!)

 


  Ma reggel különös és nagyon szép élményben volt részünk Encivel. Szerencsére nem kellett munkába mennem, így nem maradtam le az idei fecskefiókák első szárnypróbálgatásairól!

Gyorsjelentés...

Hosszú nap volt, fáradt és nyűgös vagyok. Cseppet sem könnyű idén se az év vége, de amúgy jó kedvem van. Na ezek azok a dolgok, amik senkit sem érdekelnek! :)  Nem is erről kívánok posztolni, másról szól ez a gyorsjelentés, méghozzá...

Gólyaúrfi étkezdéje

   Igen, igen! Természet és madárkedvelőknek kedvező bejegyzés következik, egyik kedvenc madaramról. Még a blog kezdeti időszakában kezdtem el bemutatni a nálunk előforduló, gyakran megjelenő madarakat, majd kissé elmaradtam a témával. Legfőbb oka ennek, hogy sok olyan madárfaj repked az udvarunkban, akiket az én egyszerű kis fényképezőgépemmel nem, vagy csak nagyon nehezen tudok értékelhető módon lencsevégre kapni. Anélkül pedig elég snassz a dolog. A falu egyik gólyáját azonban már többször megmutattam a korábbi években, hiszen visszatérő vendég nálunk, sőt néha párját is elhozza...

Családtagok berepülése

Megszokhattátok már, hogy minden évben beszámolok fecskéink érkezéséről, legérdekesebb kalandjairól. Családtagnak számítanak udvarunkban. Minden évben izgatottan várjuk őket, hiszen nagy veszélyben vannak, egyre inkább kihalófélben lévő fajról beszélhetünk. Tavaly nem kis izgalmat okoztak, a jó idő ellenére május hetedikén érkeztek meg mindig elegáns frakkban feszítő pilótáim. Idén már nem kell tovább várni...

A rajtolás

   

   Iszonyat hőség volt ma. Nem is nagyon volt kedvünk kidugni az orrunkat a tíz fokkal hűvösebb házból, inkább bent dolgozgattunk, lustálkodtunk. Idén még úgysem pihentünk semmit ezen a nyáron. Délután négy körül azonban kimentem egy kicsit labdázni Bundással, akkor lettem figyelmes a képen is látható érdekességre.

Beköltözött!

  Legutóbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy egy rozsdafarkú család a második fészekaljhoz éppen költőhelyet keres, és nagyon nézegetik a tavaly macskatámadás áldozatául esett kis fecskefészket. Akkor még nem volt biztos, hogy beköltöznek-e, ma már az!

A kis fészekfoglaló

    Ma amikor kint álltam a teraszon, madárhangra lettem figyelmes a fejem fölül. Kissé meglepetten kaptam fel a tekintetemet, hiszen az ottani fészek idén sajnos üres maradt. Az érkező fecskék ugyan alaposan megvizsgálták a sérült kis lakot, de nem javították ki, és nem költöztek be. Akkor mégis mi lehetett ez a hang?

Költenek...

   

   Beindult a tavaszi költés. Nem a boltokban, ott azért egyre kevesebbet hagyunk csekély kis fizetésünkből, én most a madarakra gondoltam. A pár napja megérkezett fecskéim is belekezdtek a szaporodási folyamatokba, és kedvenc gólyáim egyike is üldögél már a tojásokon.

Berepültek!

   Jó dolog itt aggodalmaskodni a blogban, mert utána szerencsére hamar beigazolódik, hogy hiábavaló volt az izgalom. Így lett ez most is, hiszen máris nagy örömet okoztak nekem érkezésükkel kedvenc, frakkot viselő berepülő pilótáim.

Idén is látogat minket!

   Tavaly bemutattam nektek már gólya úrfit, aki rendszeres látogató nálunk. Néha elhozza a párját is, de ő maga tényleg gyakran jön. A fecskék még mindig hiányoznak az udvarunkból, de szerencsére rá idén is számíthatunk. Első látogatásait már megtette nálunk!

Borongósan üres a légtér...

   Szép nap ez a mai, hiszen duplán is ünnepelhetünk. Ma van a munka ünnepe, ezzel kapcsolatban ismét csak az jutott az eszembe, hogy milyen szerencsés is vagyok, hiszen van állásom. Még. Ki tudja meddig? De addig is, legalább van okom ünnepelni a munkát, míg százezreknek ez a gondolat igencsak keserűséget okoz. De hagyjuk most ezt! Ennél is sokkal fontosabb, hogy anyák napja van! Délelőtt felköszöntöttem édesanyámat, családi körben ismét összeültünk, beszélgettünk. Ez is milyen jó, igaz? Ünnepi nap ez a mai, mégis olyan borongós a hangulatom, máma...

Az év madara

   A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján barangoltam az elmúlt percekben, és igen nagy örömre leltem ott. A 2011. év madara a nálunk is nagy létszámban jelenlévő, etetőnket tömegesen látogató széncinege lett!

Lakásra vágyó cinege

   Az elmúlt napok karácsonyi érzése mellett azért akadt bőven más is. Például két nappal ezelőtt furcsa hangra lettem figyelmes a nappali ablaka felől. Odaléptem és láttam amint egy szorgos kis cinege a sok nálunk lévő közül, éppen befúrja magát a redőnytokba. Talált ott egy megfelelő méretű lyukat, és gondolta befészkel. Én azonban másképpen gondolkodtam!

Nyitnikék!

    A mai nap fő meghatározója a hó! "Hó, hó, és hó!", ahogy apukám írta bejegyzésében nagyon helyesen. Esett egész nap szinte lankadatlan, és vastagon beborított mindent. Jutott munka miatta elég, fél délelőtt csak lapátoltam. A falusi élet egyik szépsége, hogy a hólapátolás nem röpke fél órás munka csupán. Közben azonban ismét csodálhattam madarainkat.

Zöldike

   Az első támadásokat általában újabbak követik, így van ez Tél tábornok esetében is, mint minden évben most is. Egyre jobban erőre kap a hideg, és bár eddig még csak szárnybontogató kisebb csapásokról beszélhetünk, mi már folyamatosan gondoskodunk kertünk madarairól. Megkezdtük a rendszeres madáretetést, és reggelente mikor véletlenül itthon vagyunk, örvendezhetünk a madárseregletnek. Egyszer azt ígértem, apránként bemutatom a nálunk megforduló egyedeket, most folytatom a megkezdett sorozatot.

Az ég meghódítása

   Legutóbb a fecskékkel kapcsolatosan elég szomorú beszámolót írtam, macsekunk akrobatikus mutatványa következtében árván maradt az egyik fészkünk. Szerencsére a kisfecskék előtte még éppen kirepültek, bár ezt nem volt szerencsénk megfigyelni. Ma a másik fészeknél azonban igen!

A megtámadott fecskefészek

   Ugyanolyan vasárnap reggelnek indult a tegnapi is, mint általában az összes többi. Az elmúlt hetek kimerítő napjai mázsás súlyként rakódtak még a szemhéjamra, mégis időben felébredtem. Egyrészről már automatikusan felébredek a szokott korai reggeli időpontban, másrészről pedig erre a napra is volt program bőven. Nem erőltettem tehát a további alvást, hanem megindultam egy kis élénkítő koffein irányába. Áthaladva a napfényben úszó nappalin, annyira megörültem a várva várt fényes időnek, hogy kitekintettem a bejárati ajtó ablakán a teraszra. Egyből láttam, hogy valami nagyon nem stimmel!

Gólyák párban

    Gólyaúrfi úgy látszik elégedett a nálunk található kínálattal, és fogadtatással. Ma elhozta a párját is! Sajnos nem volt szerencsém, én ez idő alatt javában dolgoztam a Matula tanyai sportnapköziben, ahol ismét lezártunk egy hetet. Jó volt, erről holnap majd megemlékezem. Most maradok a gólyáknál, fáradt vagyok egy hosszabb beszámolóhoz.

Kacsaúszta(tó)

   Tegnap még a kerékpártúra elmaradása volt a legfőbb problémám, mára pedig végképp elegem van az esőből! Szeretem a viharokat szemlélni, de csak rövid ideig, és ne okozzon kárt a környezetemben! Jó, szerencsére nem is nagyon okozott, de akkor is torkig vagyok már vele. A lehulló csapadék mennyiségét jelzi, hogy ahol a hét elején még vidáman nyírtam a füvet, ott ma kisebbfajta tó áll. Esett tehát egy "kis" eső...

Kirepülés

  Tudom, kicsit sok már a madarakból, de mit tegyek, ha annyira szeretem őket? Tegnap este kicsit hangosak voltak a kis csivitelők, így miközben éppen a nap fáradalmait igyekeztem kiheverni a fotelban, akaratlanul is felfigyeltem rájuk. Kezembe kaptam a fényképezőgépet, és kimentem megnézni a hangoskodás okát.