Az őrszem

Mit gondoltok, miért került ide ez a behajtani tilos tábla? Vajon elsőre észreveszitek-e azt, ami nekem szemet szúrt mikor elsétáltam mellette? Fényképen nagyon aprónak tűnik, ezért kicsit kinagyítottam a lényeget!

Óriás platán

   

 Ha már tegnap szóba hoztam, hogy mennyire szeretem a tekintélyt parancsoló méretes és formás fákat, mutatok még egyet, ami élőben egyszerűen csodálatos...

  

Védd a keféd!

   

   Érdekes, a multik mellékhelyiségeiben szinte mindig találok meglepő dolgokat. Pedig nem azért járok oda, biz'isten mondom! Csak a szükség hajt be ezekre a helyekre, az is roppant mód ritkán. És mégis! Legutóbb a barkácsáruház furcsa piszoárja lepett meg, most azonban egy ennél sokkal higiénikusabb dologra lettem szemfüles.

Árokban

Fotó: Kötél Életmentő Egyesület

   Ismét hozta a tőle "várható" izgalmakat a 67-es út alattunk húzódó szakasza. Reggel hat órakor, a még csendes reggeli napfelkeltében, a kávémat kortyolgatni mentem ki a teraszra. Arra lettem figyelmes, hogy az érkező autók folyamatosan lassítani kezdenek alattunk. Ez nagyon ritka, szinte mindig balesetet sejtet...

Cserépmanusz

 Írtam már korábban is cserépfigurákról, de azokat Enikő készítette itthon. Most egy nem általunk gyártott, az eddigieknél jóval nagyobb darabot mutatok nektek, melynek elkészítése roppant egyszerű!

Fagykár

    Milyen jó, hogy nem vagyok mezőgazdász! Minden évben sújtja valami a növényeket, a termést. Tavaly az özönvízszerű esőzések tettek tönkre nálunk is szinte mindent, idén mérhetetlen szárazság van. Itt a faluban, nem esett lassan két hónapja számottevő csapadék. Porzik a föld, nem fejlődik a veteményes. Tudom, öntözzünk...

Nem csak szépség....

  Sok szépségét bemutattam a Deseda tónak az utóbbi időben, édesapám még többet. Szeretjük a tó környékét, hiszen remek kirándulóhely. Mindemellett azonban itt sem hiányozhat az emberi hanyagság, gondatlanság nyoma. Ezek jelentősen rontják az összképet, pedig nem kéne, hogy így legyen....

Maradványok

   Szombati túránkon nem csak a táj szépségét csodálhattuk, különböző állati maradványokba is belebotlottunk itt-ott. Mivel nagyobb részt tóparton haladtunk, a legtöbb ilyesfajta "látnivaló" valamilyen hal vagy békamaradvány volt. Ezen a képen például egy igen termetes, már rothadó példány látható az uszonyosok közül. Tippem szerint busa lehetett fénykorában...

Veszélyt jelző veszélyes tábla

   Az alattunk húzódó 67-es főút egy igen veszélyes szakaszán fényképeztem le ezt a táblát. Az út egyébként véleményem szerint nem lenne veszélyes, ha mindenki ésszerűen közlekedne, de mint tudjuk nem így van. Mióta itt lakom, rengeteg baleset volt ezen a szakaszon. Konkrétan a táblától pár méterre pottyant fejtetőn bele egyszer az árkunkba egy Fiatos, a legszomorúbb történet pedig az a négy fő halálát okozó esemény volt, amiről nyáron én is írtam. Kell tehát a tábla, de ez biztosan jó így?

Alvótársak

   Alig egy hónap telt el azóta, hogy bemutattam nektek az én régi kedves álomőrzőimet, gyermekkori kis barátaimat. Kengi és Brumi hatására megindultam a táborban, hogy körülnézzek a gyerekek portáján, nekik vajon vannak-e kísérőik? Voltak!

Ökörnyál

   Csodálatos napjait éli az ősz. Átlagon felüli kellemes idő van, a természet pedig ezernyi színben pompázik. Most igazán jó kimozdulni, és tekeregni kint a szabadban, persze ha futja időnkből. Sajnos ez utóbbiból nekünk kicsit kevés jutott a napokban, muszáj volt némi felújításba kezdenünk. Ma reggel hullafáradtan felhörpintettem a kávémat, gyorsan bedobtam a reggelimet, és enyhén csipásan nekiláttam kötelező kinti körömnek. Kedvenceink etetése a sok munka mellett sem maradhat el. Miközben az üres macskakonzerves dobozzal a kuka felé botorkáltam, belegabalyodtam valamibe. Az ősz egyik hírnökébe, az ökörnyálba!

Így is lehet...

   Előfordul, hogy az embert már nagyon hajtja a szükség, távol az otthonától. Ilyenkor kulturált ember még a "kis dolgokhoz " is keres egy arra alkalmas mellékhelyiséget, és ott engedi le a fáradt vizet.