Tudom, kicsit sok már a madarakból, de mit tegyek, ha annyira szeretem őket? Tegnap este kicsit hangosak voltak a kis csivitelők, így miközben éppen a nap fáradalmait igyekeztem kiheverni a fotelban, akaratlanul is felfigyeltem rájuk. Kezembe kaptam a fényképezőgépet, és kimentem megnézni a hangoskodás okát.
Természetesen semmi különleges esemény nem történt, fecskeapó röpködött ki-be a fészekből, gyűjtötte a rovarokat, és talán tréningezett is egy kicsit. Ki tudhatja biztosan, mindenesetre anyóval sokat perlekedtek egymással. A fészek apró bejáratán elég nehéz kivergődni, befele kicsit könnyebnek tűnik. Néha úgy néznek ki, mintha be akarnának szorulni, de ez bizonyos szempontból jó hír, mert azt is jelenti, hogy jól tápláltak. Érkezés után nagyon vékonyak voltak, most már pocakosabbak, szépek. Na de a lényeg! Miközben figyeltem őket, sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor nagy nehezen átvergődik apó az apró nyíláson. Szinte ráesik az alattuk lévő kis deszkára, majd hirtelen szárnycsapással már fel is emelkedik, és kirepül a teraszról. Ügyes pilóta, öröm nézni a reptét!
Gondoltam megosztom mindenkivel a fényképet, ne csak én leljem benne örömömet! Reggel is kellemes látvány terült a szemem elé, ismét az udvarunkban sétálgatott gólyaúrfi. Róla most nem készült fénykép, sietni kellett dolgozni, de majd legközelebb!
4 megjegyzés:
Nem sok a madárkákból. Nyugtató hatású hallani éneküket. Én az előbb kimondottan terápiás célzattal hallgattam kertemben két feketerigó alkalmi koncertjét.
Nagyon jó kép! Jól kaptad el!
Fantasztikus! Sajnos az idő nem kedvez nekik, pedig én is nagyon szeretem őket! Most olvastam egy cikket, hogy itthon kezd visszaesni a számuk.
Igen, ez a jelenlegi időjárás sokban megkeseríti az életüket. Nincsenek bogarak, fáznak, és félek, hogy kihűlhetnek a tojásaik. A számuk valóban egyre fogy, erről is írtam már, ha kicsit visszaolvasol. Köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy olvasol!
Megjegyzés küldése