Beköltözött!

  Legutóbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy egy rozsdafarkú család a második fészekaljhoz éppen költőhelyet keres, és nagyon nézegetik a tavaly macskatámadás áldozatául esett kis fecskefészket. Akkor még nem volt biztos, hogy beköltöznek-e, ma már az!

   Tegnap mikor MJ itt járt,  már érdeklődött felőlük. Akkor még üres volt a lakás, sőt nem is nagyon láttam egész nap a madárkát. Vagy akkor is bent volt, csak nem vettem észre? Lehetséges. Ma reggel azonban ismét a kikandikáló csőröcskére lettem figyelmes, és ezúttal nem röppent ki a már kotlásban lévő tojó. A második képen ha kinagyítjátok, ti is láthatjátok a fejecskéjét. Hihetetlen, milyen rezdülés mentesen tud ülni, és figyelni. Sokat nézegettem, és az idő alatt végig olyan maradt mint egy szobor.

Egyedül kotlik általában 5, vagy 4 fehér tojáson. Párja nem váltja, nem eteti, ezért időnként elhagyja a fészket, hogy táplálékot keressen. A fiókák kb. 15 nap alatt kelnek ki. Anyjuk az első napokban rajtuk marad majd, melengeti őket, később pedig mindkét szülő eteti őket. Különösen a hajnali és a késő délutáni órákban hordják sűrűn a fogott rovarokat, pókokat. A fiatalok kb. 16 napos korukban hagyják majd el a fészket. A szülők egy ideig még etetik őket, de nem sokkal később már önállóak. A házi rozsdafarkú hímek kedves szokása, hogy ősszel, szeptemberben gyakran újra felbukkannak a költőhelyeken és énekelnek. Ez még persze távol van...

   Ismét benépesült tehát a teraszunk, bár a mostani lakó sokkal nyugodtabb, és csendesebb életmódot folytat, mint a korábban itt élő molnárfecskék. Érdekes azonban, hogy ma reggel azok is odareppentek a fészekhez, és nagyon mondták a magukét! Mintha nem tetszene nekik az önkényes lakásfoglalás, de hát kérem! Be lehetett volna költözni... :)