Iszonyat hőség volt ma. Nem is nagyon volt kedvünk kidugni az orrunkat a tíz fokkal hűvösebb házból, inkább bent dolgozgattunk, lustálkodtunk. Idén még úgysem pihentünk semmit ezen a nyáron. Délután négy körül azonban kimentem egy kicsit labdázni Bundással, akkor lettem figyelmes a képen is látható érdekességre.
A fecskefészek alatti szarfogó nem kis kupacán -tudom, le kell takarítani -, álldogált egy fecske, mögötte pedig egy másik. Ejha! Két frakkos nagy kakiban! Még jó, hogy már megkeményedett a cucc, így nagyszerűen lehetett benne kapaszkodni, amit az bizonyít a legjobban, hogy kb. fél órán keresztül a képen látható pozitúrában maradtak a madárkák. Kicsit aggódtam először, hogy a hátul lévőnek valami baja lehet, a másik pedig őrzőnek ácsorog ott, de hamar rájöttem, hogy nem erről van szó. Elérkezett az idei első fiókák kirepülésének az ideje!
A fent trónoló valamelyik szülő volt, míg a másik egy fióka. Az előbb említett időintervallum után az idősebb elröppent, igyekezett maga után csalni a picit. Ekkor pár perc elteltével a fióka letornázta magát a laminált lapra, ott várta meg kísérője újbóli érkezését. Ismét jó hosszú ideig csak üldögéltek egymás mellett, szárnygyakorlatokkal cifrázva. Többször csapkodott szárnyaival a picurka, míg a mami unottan tollászkodott mellette. Az én figyelmem is lankadt, és mikor egyszer félrenéztem, megtörtént amire majd egy órán át vártunk.
Ezzel együtt érdemes volt őket figyelni, kellemes élményt nyújtottak. Van még fióka a fészekben, gondolom most a napokban szépen sorban kirepülnek. Nagyon szép időnk van, ideális a kezdetekhez. A szülőknek pedig jut még idő egy második fészekalj felneveléséhez, hiszen nagyon kell az utánpótlás...
Jelentem a rajtkupacot eltakarítottam.... :)
6 megjegyzés:
Na, legalább már ők nem állnak a szarban. :)
Jaj de édesek, ahogy megbeszélik....
Csodálatos fotók:)
Ezért is szeretek ide jönni...
Apudnak(?) jó a humora.
A madárkáidnak nagyon örülök, nálunk a rozsdafarkúak nem költöttek második fészekaljat a garázsban. :( Nem tudom, miért. Alig járunk oda. Így majd nálad kárpótlom magam, nézegetem őket a többi madárpajtival együtt.
:) No, igen...ebből a szarból legalább könnyű kilábalni...
Aranyosak voltak, valóban!
Magdi, mindig szívesen látlak! Szeretem én is az ilyen fotókat, csak nehezen vadászom le a pillanatot. Kéne egy erősebb gép is...
Igen, MJ az apum, és valóban elég jó humorral bír, bár kissé néha szarkasztikus... Ám ez nem baj! A második fészekaljat még mindig nekiállhat kikölteni, de biztosan nem ment messze! Ne csüggedjetek, előkerülnek még! Gyere máskor is, szívesen látlak! :)
Az első lépések megtétele mindig nehéz, még akkor is, ha láb nem is kell hozzá. (Nemcsak ide, az aktuális bejegyzésre értem, hanem átvitt értelemben is.)
Megjegyzés küldése