Ajtón innen, ajtón túl

A sürgősségi osztály orvosai ott álltak a fotocellás ajtó előtt, és türelmetlenül várták a mentők érkezését. Kint sűrű pelyhekben éppen hullani kezdett a hó, ami valószínűleg nehezíti a közlekedést. Három embert savval leborítottak fényes nappal az utcán, ennyit tudtak. Ebből kettő gyermek, egy pedig harmincas évei derekán járó hölgy. Részleteket még nem tudtak, de nagy valószínűség szerint a fejüket érhette a vegyi anyag. Az a jó a télben -legalábbis az ilyen esetekben-, hogy az emberek alaposan fel vannak öltözve, nagykabátban, jó esetben sapkában vannak, ami védelmet nyújthatott a sav ellen. Már szóltak a szemészeti sebészeknek is, rájuk sajnos szükség lehet. Savval leborított gyerekek? Te jó isten! Hova fajul még ez a világ?

Szembesítés...avagy problémák a felszín alatt

Hancur érdekes játékba kezdett, folytatta egyik novellámat, majd tőlem várja ismét a folytatást. Rendben van, próbálkozzunk... Érdekes a sztori, mely szerint nem minden fehér vagy fekete. Történetemben egyértelműen a lány volt a nagyobb áldozat. Hanczur kissé kételkedik... valóban így van?

Áldozat(okk)á válva

Ott ült saját kis zárt világában, egy sötét és dohos szobában, melynek csak egy nagyon kicsinyke ablaka volt, az is alig engedett be valamicskét a fénysugarakból. Tulajdonképpen gyűlölte ezt a szobát, az apró lakást, sőt az egész házat. A szomszédok mindig fintorogtak ha meglátták, összesúgtak a háta mögött, csak akkor szóltak hozzá, ha valami miatt a nemtetszésüket fejezték ki az irányába. Soha nem voltak barátai, talán csak az általános iskola alsó tagozatán volt néhány játszópajtása, de így utólag visszagondolva ők is sokat gonoszkodtak vele. Homokot szórtak a hajába, teát borítottak a padjába, elkeverték a könyveit, és ha a tanító néni elővette őket, mindig ő húzta a rövidebbet. Mostanra már közelített a negyvenedik születésnapja felé úgy, hogy soha még csak barátnője sem volt.

Szemvillanás

Miközben hangosan dübörgött a zene és körülötte mindenki pörögve táncolt, ő a tömeget pásztázta tekintetével. Laza terpeszállásban állt, kezeit lazán lógatta maga előtt, arca nyugalmat, magabiztosságot tükrözött. Miközben a legtöbb ember extázisban pörgött, azalatt ő szüntelen figyelt. Kidobóként dolgozott az éjszakában –bár ehelyett a szó helyett jobban kedvelte a biztonsági őr kifejezést-, gimnazista bulik biztonságáért felelt.