2011. május 19., csütörtök

Elismerés a tanítványoktól


   Megmondom őszintén, meghatott a dolog. Ma két tanítványom - Bogyi és Zsuzsy, akik szintén blogolnak-, megajándékozott egy díjjal, ami még nem díszelgett ez idáig a falamon. Előkelő helyre teszem, mert a tőlük kapott elismerés sokkal nagyobb ajándék nekem, mint amit bármely blogger adhat, hiszen értük dolgozok minden nap. Remélem ezzel a mondatommal senkit nem sértek meg... 


   Öröm ide vagy oda, ezeknek a díjaknak mindig van olyan része, amit nem kedvelek. Például az, hogy ismét el kell árulnom hét dolgot magamról. De mit is? Mi van még olyan, amit még nem tudtok? És ebből mi az, amit el is szeretnék mondani? Nem könnyű!

1. Legyen éppen ez az első! Szeretem megválogatni, hogy mit adok ki magamról az olvasó közönségnek!

2. Bár mindenem a munkám, néha elgondolkodom a változtatáson...

3. Korábban rendőr szerettem volna lenni!

4. Két éve igen kevésen múlott, hogy nem mentem át nyomozónak. Egy sítábor miatt csúsztam le a lehetőségről.

5. Nem bántam meg a maradást, és ez nagyban köszönhető mostani nyolcadikosaimnak, köztük a két hölgynek, aki most díjazott.

6. Eredetileg alsó tagozatra szakosodtam. Ma már nem szívesen hagynám ott a felsőt.

7. Mindkét díjazóm megemlítette a közelgő ballagás miatti bánkódásukat. Én is nagyon sajnálom, hogy elmennek!

Nem sok új dolgot árultam el magamról igaz? Aki ismer, nem leptem meg semmivel. Így van ez jól szerintem, de remélem kicsit megfeleltem a feladatnak. Köszönöm szépen nektek még egyszer, hogy gondoltatok rám!

Továbbadni? Jaj! Ezt a részt azért nem szeretem, mert akiket olvasok, mind megérdemlik! Nagyon! Nem szeretek különbséget tenni. Bogit és Zsuzsit mindenképpen díjaznám, de most dobjam vissza a labdát? Pedig nekik mindenképpen adtam volna, ha hozzám kerül előbb, ez a vándorelismerés. Adom is! :)

Adom továbbá a teljesség igénye nélkül: 
Töpszlívinek, akinek ma lett meg a 100. bejegyzése, és további folytatásra szeretném biztatni!

Birdman a madarak barátja hozzám hasonlóan szeret barangolni a természetben, és gyönyörű képeket készít!

Ciripbogárnak, aki szintén a szépséges képeivel nyűgözött le. 

Macseknak, mert az ő nyávogásait is szeretem...

Most csak ennyi, de higgyétek el, ennél sokkal több blognak tudnám adni...

11 megjegyzés:

Lillie Dawn írta...

Szeretjük önt Joe bácsi.: ) hiányozni fog jövő évtől!: (

Magdi írta...

Szívből gratulálok:)

Agnes. írta...

Gratulalok Joe!!

El tudom kepzelni hogy erzed magad, mert nem serto, amit irtal, Ok ismerhetnek el a legjobban, a tanitvanyaid.
Ez a nyomozos megnyilvanulas, erdekes volt, ismerni kell valoban eloben, hogy ne hasson meglepoen:)ezzel meg en nem szerettem volna serto lenni, remelem nem voltam.

Szep napokat Kivanok!

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

Gratula!

Macsek írta...

Köszönöm, meghatottál! :)) én is úgy gondolom: kár, hogy nem lehet a feladónak is vissza passzolni a labdát, izé díjat.. :) Magyarán: szerintem is megérdemled!

töpszlívi írta...

Először is, szeretnék gratulálni neked a díjhoz!

Nagyon szépen köszönöm, hogy rám is gondoltál! :))))Igen megtisztelő! Igyekszem minél előbb eleget tenni az ezzel járó "kötelezettségeknek. :))))

MJ írta...

Ne is bánd, hogy nem mentél át!
Gratulálok! :)

Joe bácsi írta...

Zsu! Ti is nekem! Mindig szívesen fogadlak majd benneteket, ha eljöttök látogatóba... :)
Magdi, Erika: köszönöm!
Agnes: Nem volt ez sértő. Ehhez valóban nem elég a blogból ismerni.
Macsek, Töpszlívi: Most már tietek a labda... :)

annalíz írta...

Gratulálok!

Ciripbogár írta...

Köszönöm szépen a díjat, nagyon örülök neki!
Még nagyobb öröm, hogy egy klassz blogra akadtam általa!

Mónika írta...

Már régóta foglalkoztat az, hogy egy pedagógus miképp éli meg gyerekei elvesztését, /ballagását/
van-e tovább?
Híresen jó kapcsolatról árulkodik írásod, ami a tanítványaiddal, mint a mellékelt ábra is mutatja, kölcsönös!
Gratulálok a díjadhoz!
Ja, a rendőrön én is meglepődtem...
:)

Megjegyzés küldése