Megtelt a légtér, végre hazatértek!

   Néhány napja már elkezdtünk egyszer reménykedni Encivel, mert a közvetlen légterünkben több molnárfecskét láttunk magasan repkedni. Néhányan az udvarunkon is keresztülcikáztak, ám sajnos nem a mieink voltak. Ennek ellenére halvány reménysugarat fedeztem fel bennük, ma pirkadatkor pedig beteljesedett az örömünk! A 11 nappal ezelőtt említett hiányzó társak végre hazatértek!

   Egyetlen napfelkelte sem indulhat kávé nélkül, az első teendőm reggelente mindig egy jó erős fekete elkészítése, majd elfogyasztása. Ma is így történt, és miközben élveztem a kávé finom illatát és karakteres ízvilágát, ismerős csicsergésre lettem figyelmes. Félkómás állapotom egy szempillantás alatt elmúlott, mikor kitekintettem az ablakon, és felfedeztem a fészekből kikandikáló fekete fejecskét. Vidáman tekintgetett körbe, majd hirtelenjében kirepült belőle fecskeapó. Erre a felfedezésemre Enikő is hamar felpattant az ágyból, erősebb ébresztő hatású volt, mint a koffein.
Valószínűleg tegnap, vagy tegnapelőtt már megérkezhettek, de mivel későn értünk haza, nem vettük észre őket. Azért gondolom ezt, mert fecskemami már sietve neki is állt a tojások rakásának, apóka pedig hordja neki a bogarakat. Sajnálom, hogy nem láttam az idei fészekfoglalást, az igazán emlékezetes élmény, tavaly szerencsénkre végig tudtuk nézni. Fecskeapó érkezett meg először, és némi konfliktusa támadt egy rozsdafarkúval, amit közösen sikeresen orvosoltunk.  Fecskeanyó első teendője a nagytakarítás volt, ha nem látom a saját szememmel, talán el sem hiszem, milyen takaros kis háziasszony! A farktollaival szabályosan kisöpörte a lakásuk alját, minden mozdulatára dőlt ki a por az apró kis bejáraton. Apróbb javítások, bélelés után, tavaly is hamar elkezdte a költést, ennek köszönhetően két-háromszor is születtek nálunk fiókák. Idén késésben vannak, szerintem kettőnél több nem lesz, ami tekintve a nagyszámú pusztulásukat, sajnálatos tény.
Napközben a munka ünnepét udvari munkálatokkal, sövénytelepítéssel ünnepeltük, közben pedig a frakkba öltözött elegáns és villámgyors fecskéket figyeltük. Jó barátok, szerencsére nem félnek tőlünk. Ma is többször szinte a fejemet súrolta egyikük, amikor egy mélyrepülést követően beívelt otthonukba. Jelenleg két fészkünk van, még csak az egyiket foglalták el, pedig több pár is érkezett. Talán a tavalyi fiókák, akik ebben születtek, mivel ők is mindig oda akarnak bejutni. Remélem a másik lakás sem marad üresen, valamint gondolkodom műfészek kirakásán, esetleg sár kitételén, megkönnyítve az újabb építkezést. Egy biztos, szeretném, ha majd a gyermekeimnek, sőt még az unokáimnak is élőben tudnám megmutatni ezeket a vidám kis lényeket, nem csak fényképről! Megbízható esőjelzők, nagyszerű bogarászok, kiváló berepülő pilóták, akik nagyon szép légiparádét nyújtanak nekünk nap mint nap, teljesen ingyen. Igaz néha szemtelenül hangosan mondják a magukét, mégis simogatóan megnyugtató a fecsegésük, teljesen megtöltik élettel a ház környékét.
   A nap fényét emelte, amikor ebéd után váratlanul megérkezett gólyaúrfi is, laza siklással leszállt egyik kedvenc vadászterületére, a kertünk aljára. Mivel kint dolgoztunk, ezért kicsit távolságtartóan viselkedett és hamar elment, de örültünk látogatásának. Szépen lassan, de biztosan telik tehát a légtér, van azonban még hely, csak velünk együtt mindenki vigyázzon természeti értékeinkre, a madarainkra!