Ha nem szabad röhögni...1.rész

   Ma láttam a facebook üzenőfalán, hogy több ismerősöm csatlakozott egy igen fura nevű csoporthoz. "Ha nem szabad röhögni, alap hogy mégjobban rámjön a röhögőgörcs" néven alapította egy ötletes illető, és máris csaknem 13.000 tagja van. Ennek kapcsán jutott eszembe két kínos röhögőgörcsöm, melyet két részben fogok elmesélni.

   Az első ilyen alkalom néhány éve az Újév beköszöntével kapott el, párommal egyetemben. Szomszédainkkal ünnepeltünk együtt, egy barátságos, jó hangulatú estét töltöttünk el szilveszter napján. Az éjfél beálltával ünnepélyes keretek között szerettük volna meghallgatni a Himnuszt, az m1 jóvoltából. Igen ám, de valamilyen rejtélyes okból, ahogy megláttuk a magyar nemzet cseppet sem jókedélyű himnuszának kísérő képeit, kiszakadt belőlünk a nevetés. Nem emlékszem pontosan, hogy melyik képen durrant el a cérna, de abban biztos vagyok, hogy nem illet a pillanathoz. Ez nem mentség, az igaz! Irányíthatatlanul és megfékezhetetlenül rázott azonban a röhögés, mind a kettőnket. Eközben minden erőnkkel igyekeztünk leküzdeni a kínos pillanatot, de minél jobban harcoltunk, annál erősebben tört ránk a jókedv. Hihetetlen kínos volt a szituáció, nagyon szégyelltük magunkat! Vendéglátóink nem értették, hogy mi történt velünk, mert ez a fajta viselkedés egyáltalán nem jellemző ránk. A legrosszabb az esetben, hogy mi sem értettük teljesen, így a magyarázat is gyengén hatott. Egy biztos, nagyon erős kényszer tört ránk, és jót röhögtünk! 

  Kellemes évkezdés is lehetett volna, ha nem egy ünnepi pillanatot rontott volna el... Ékes bizonyítéka annak, hogy a tanár is csak ember, és a legkomolyabb felnőttek sem urai mindig érzelmeiknek. Elnézést kérek mindenkitől, akit megbotránkoztatott amit a himnuszunk alatt műveltünk, nem volt szándékos! Így utólag azonban vicces... :D