Közúti kerekezés

   A jó idő többek között sportosabb, egészségesebb életmódot is hoz magával, nekem legalábbis biztosan. Több időt töltök a szabadban, többet túrázok, kirándulok, rendszeresen futok, a napi kerti és udvari munkálatokról nem is beszélve! Nagyon szeretem a meleg időszakot, és ilyenkor amikor csak tehetem, kerékpárral járok be a városba dolgozni. Idén pár úton már túl vagyok, a tapasztalataim pedig cseppet sem rózsásak!

   Apukám pont ma írt az autósok agresszív vezetési stílusáról blogjában egy hétvégi beszélgetés nyomán, ezt toldom meg egy kicsit. Akárhogyan is nézem a dolgot, biciklivel közlekedni lényegesen veszélyesebb közúton, mint akár autóval, több szempontból is. Rossz az utak állapota, Somogyaszaló és Kaposvár közötti szakaszon a széle például teljesen göröngyös, az útpadka kiépítetlen, mély. Ha a kerék leugrik, biztosan szaltó a vége, esetleg árokszemle. A legnagyobb probléma azonban nem ez, hanem a sokat szidott közlekedési kultúránk. Rutinos bicajosnak számítok, 12-13 éves korom óta nagyon sokat tekerek kint a közutakon, voltam nagyobb túrákon is. Ismerem a közlekedési szabályokat, autót is vezetek. Keményen, biztos kézzel tartom az út szélén a kerékpárt, és szerencsémre nem vagyok ijedős természet, különben lehet, hogy már nem is élnék. Sokan ugyanis egyáltalán nem törődnek az út szélén tekerő emberkével, lassítás nélkül, nagyon közel (centiméterekre) húznak el mellettem, miközben szemből is érkezik valaki. Én érdekesképpen ezt nem merem kocsival megtenni, mert tudom, hogy mekkora lökést ad a szélörvény ilyenkor. Nem beszélve arról, hogyha esetleg megijed a kétkerekű tekerője, vagy úthibából adódóan megbillen. Erre számítani kellene, sokan mégsem teszik.

Többször majdnem elsodortak bukkanókban, mert akkora sebességgel érkeznek, hogy azzal egy szuperszonikus repülőgép már felszálláshoz készülhetne, majd mikor megláttak, már nem tudtak mást csinálni, mint félrekapták a kormányt. Cikázás az úton, a szembejövő megijesztése, árokban való landolás várható bekövetkezése. Én már csak ezt a mozgássort szoktam észlelni, miközben felsóhajtok túlélési örömömben. Megjegyzem, mellény és lámpa is van rajtam, illetve a biciklin, ezenkívül többnyire nappali fényben haladok, szorosan az út szélén.

Vannak olyan sofőrök, többnyire hivatásos kamionosok, akik azzal szórakoznak, hogy szándékosan rám dudálnak, kürtölnek! Természetesen a lehető leghangosabb módon, nyilvánvalóan ijesztgetés céljából. Múlt héten egyik nap kettőben is volt részem, az egyikre még rá lehetett fogni a figyelmeztető szándékot, mivel hátulról érkezett. Megérteni őt sem tudom, mert teljesen szélen tekertem, nem tudtam lejjebb menni, egy kamiont pedig duda nélkül is meghallok. Ki nem? Ha úgy is gondolta, hogy nem, akkor is mi a búbánatnak kellett ráfeküdni a kürtre, és miért pont közvetlen mögöttem? Egy hivatásosnak tudnia kellene, hogy ha megijedek, pont a kerekei alá is eshetek. Szerencsémre nem vagyok szívbajos, ráadásul az évek rutinjai nyomán, már számítok az ilyen állatokra is. 

Nézzük a másik, sokkal nagyobb idiótát! Elnézést, de nem tudok szalonképesebb lenni vele kapcsolatban. Szemből jött, dombnak felfelé. Sehol senki más, csak ő és én a másik sávban, szintén a helyemen. Közelembe érve nagy tülkölés, egyértelműen az ijesztgetés okán. Nem jött be, és visszanézve láttam vigyorgó arcát a visszapillantó tükrében, némi csalódással vegyítődve. Valószínűleg örült volna, ha bedőlök az árokba, de sajnos elrontottam az örömét. Ő pedig jócskán rontotta szakmája becsületét, legalábbis nálam.

   Sokat tudnék még írni, most ez csak néhány szemelvény volt az elmúlt napokból. Enikő, aki  pontosan tudja, hogy mennyire körültekintően és óvatosan vezetek -legyen szó autóról vagy éppen a kétkerekűekről-, minden alkalommal retteg, ha bicajra pattanok. Ismeri ezeket az áldatlan állapotokat, ezért nem örül, ha így megyek be a városba. Megértem, nem mondok le azonban erről az élvezetről! Vigyázzon minden kerékpáros az utak tulokjaival, számítson mindenre. Gyerekek pedig különösen óvatosan közlekedjenek, mert a veszély rájuk is leselkedik, és nincsenek még felvértezve akkora tapasztalattal, ami kihúzhatja őket egy-egy ilyen gyilkos vezető karmaiból. Tudom sok esetben az autós is joggal szidhatja a biciklist, köztük is vannak eszetlenül, figyelmetlenül és felelőtlenül haladók, többen a KRESZ szabályait sem ismerik. Mégis ők a gyengébbek, az autósnak illik rájuk is odafigyelni!