Kacsaúszta(tó)

   Tegnap még a kerékpártúra elmaradása volt a legfőbb problémám, mára pedig végképp elegem van az esőből! Szeretem a viharokat szemlélni, de csak rövid ideig, és ne okozzon kárt a környezetemben! Jó, szerencsére nem is nagyon okozott, de akkor is torkig vagyok már vele. A lehulló csapadék mennyiségét jelzi, hogy ahol a hét elején még vidáman nyírtam a füvet, ott ma kisebbfajta tó áll. Esett tehát egy "kis" eső...

   A képen látható kacsaúsztató az elmúlt órák esőzéseinek eredménye, maga a látvány nem szokatlan nálunk. Ősztől tavaszig mindig víz alatt áll a terület, télen korcsolyapályát lehet belőle készíteni. Nyáron szerencsére száraz, most azonban vidáman fürdenek benne a tőkésrécék.

Igen, tőlünk nem messze található a Deseda tó, onnan jöttek át. Ők is gyakran megfordulnak nálunk, többnyire tavasszal, amíg a tavacska megvan. Most, hogy ismét vizes a talaj, reggelre már itt is voltak. Szép és barátságos látványt nyújtanak, kedvemre való a jelenlétük, eltekintve a körülményektől. Délelőtt folyamán egyszerre heten is úszkáltak a hirtelen kialakult víztükrön, két hím és öt tojó. Könnyű őket megkülönböztetni, mert a tojó barnás színezetű, a gácsér viszont sokkal látványosabb! A feje zöld, nyakán fehér gallérral, melle barna, teste pedig szürkés. Hazánkban ők a leggyakoribb récefaj. Mindenevők, a vízben, vízparton talált növényeket, gyökereket, férgeket, békalárvákat fogyasztják. Ebből akad nálunk bőven, ezért is járnak hozzánk gólyaúrfival egyetemben.

Próbáltam őket is lefényképezni, de nagyon bizalmatlanok, így nem tudtam közelkerülni hozzájuk, a gépem pedig mint már említettem ehhez kicsit gyenge. Félénkségük nem meglepő, hiszen vadászható vízivadunk, tőlünk néhány száz méterre a vadászok küldik is rájuk rendesen a sörétet. Sajnálom, mert szépek nagyon! Nem is hibáztatom őket a bizalmatlankodásukért, így azonban csak néhány nagyon gyenge kép bizonyítja, hogy tényleg itt voltak. Már amikor kiléptem az udvarra elrepült néhány, a többi pedig beúszott a fenyők fedezékébe, ott sikerült kicsit lencsevégre kapnom őket. A kis képre kattintva, nagyban egy cseppet jobban látszódnak, de majd próbálok ennél élesebb fotót is készíteni. Addig is elégedjünk meg ennyivel!

   Minden rosszban van tehát valami jó is, a rengeteg csapadék például ismét színesebbé tette a környezetünket. Mégis úgy gondolom, jóból is megárt a sok! A nagy szél szanaszét tépkedi a fákat és növényeket, az eső elárasztja a földeket. Kéne egy kis igazi meleg nyáriasabb idő, én most erre vágyom, gondolom nem egyedül! Azt sem sajnálom ha a récék visszarepülnek eredeti lakóhelyükre a Deseda tóhoz, majd megyek, és meglátogatom őket ott!