Vadászat

Borús, szeles nap volt, néha egy-egy esőcsepp zuhant a föld felé, majd finoman koppant a száraz földön. Napok óta nem volt kiadós eső a gyerekek nagy örömére, a veteményes bánatára. Mivel úgy tűnt hamarosan talán jöhet egy kis áztató zuhanyfüggöny, rohanvást dolgozott az udvaron két fiatal.

Joe bácsi miután felrotálta a kert egy darabkáját, lenyírta a füvet, rendezgette szeretett birtokát. Ezalatt törékeny felesége a frissen fellazított talajba palántákat helyezett. Mindketten serényen dolgoztak, majd hirtelen mély morgás zavarta meg a lázas munkát. Bagira, a fekete párduc lassan, méltóságteljesen lépkedett elő a szomszéd magas fűszőnyegéből. Kecses, nagyon gyors állat, kiváló vadász volt, ritkán érkezett haza zsákmány nélkül. Kiszemelt áldozatait aprólékosan, nagy gondossággal cserkészte be, majd villámgyors lerohanással terítette le. Morgására Joe bácsi felkapta fejét, és összenézett a közelgő vadásszal. Nem érkezett üres kézzel a kis vadóc, a szájában egy lábatlan lény izgett-mozgott, próbált szabadulni. A cica persze nem engedte el, hanem odavitte két szeretett gazdájához, és letette eléjük.

Kedvenc szokása volt, hogy zsákmányát bemutatja a két simabőrűnek, akik rendszeresen etették, ápolták őt. Büszkén vitte szerzeményét most is eléjük, és várta a dicséretet. A szokásos elismerés simogatás formájában meg is érkezett, a sérült préda pedig elkezdett szép lassan menekülni. Bagira fél szemmel figyelte a lassan kígyózó hüllőt, és várt. Még játszani akart, éhes nem volt. Ezek a csúszómászók amúgy sem finomak, inkább megvárja majd a vacsorát. Letelepedett két ágyás közé, és nézte a lassan távolodó menekülőt. Ránézett kétlábú barátaira, ők is szemmel tartották az eseményeket. Tudta, cselekednie kell! Ismét lerohanta  áldozatát, feldobta a levegőbe, kicsit megpofozgatta, majd roppantott rajta egyet. A játék pár perc alatt véget ért, a természet törvénye alapján ismét ő került fölénybe. Nézte, ahogy Joe bácsi eltakarítja az áldozatot, majd lepihent. Büszke volt magára, a sok egér és vakond után megbirkózott ezzel a furcsa tekergőző lénnyel is, bebizonyította környezetének, hogy milyen ügyes vadász ő.

Valóban az, minden egér, pocok, madár, de még a patkányok is félnek tőle. A madarakat a gazdik védik ugyan, de nincsenek mindig a közelben, olyankor bemutatja rajtuk is a tudományát! Holnap talán újabb ajándékot tehet le a teraszra, vagy közvetlenül az emberek lába elé. Majd meglátjuk, a kis rozsdafarkúak mindenesetre aggódva figyelték a rettenetes vadászt a kerítés oszlopáról. Őket reméljük nem bántja!