Elmosta az eső a kerékpártúrát

   Hetekig vártuk a mai napot, közben folyamatosan néztük az időkép jóslatát. Sokáig erre a napra tiszta, napsütéses időt igért, majd egy hete gyökeres változás állt be időjárásunkban. Onnantól kezdett egyre rosszabb sejtés kialakulni bennünk, de a reményt az utolsó pillanatig nem adtuk fel. Egészen a túra indulási időpontjáig kitartott lelkesedésünk, majd mint Füles lehorgasztott fejjel vettük tudomásul a megváltoztathatatlant.

   Tegnap már nagyon rosszak voltak az előrejelzések, ám kicsit bizakodtam a mediterrán ciklon késésében, nem egyszer előfordult már! Megbeszéltük a tanulókkal, ha nem esik, mindenképpen nekiindulunk a Zöldpont Életmódklub újabb kihívásának, a Katica Tanya zselici kerékpártúra negyven kilométeres távjának. Nagyon vártuk már, nehezünkre esett lemondani róla. Ma reggel mikor fél hétkor felkeltem, szeles, de szép napsütéses helyzetet állapíthattam meg. A remény ismét felerősödött, kevés volt még a felhő, gondoltam bejön a számításom, és délutánra ér csak ide a ciklon. Egy óra kellett csak a rideg valóság józanító pofonjához, amíg összekészülődtem hirtelen beborult az égbolt, pont abból az irányból, amerre készültünk. Tudtam, hogy nincs tovább, de a lehetőséget nem bírtam teljesen kizárni. Mindenképpen el akartam menni a Gárdonyi iskolához, ha odajön valaki a csapatból, akkor személyesen küldhessem haza. Nem mertem már innen Kaposvárig betekerni a bicajjal, de betettem a kocsiba, hátha ott egy óra múlva ismét más időkép fogad.

Közeledve a városhoz, egyre inkább eleredt az eső. Ennek ellenére a legfanatikusabb tanítványom ott várt a megbeszélt helyen, ő is bízott a lehetetlenben. Miután Bogi reményeit is végképp szertefoszlattam józan döntésemmel, együtt elmentünk a túra kiindulási pontjához, megnézni van-e még rajtunk kívül fanatikus őrült a városban. A saját csapatunkból szerencsére senki sem volt, mindenki betartotta a megállapodásunkat, ha elkezd esni, nem is jön el. Érkezésünkkor épp egy hozzánk hasonló lelkes próbálkozót küldtek el a nevezési asztaltól, lefújták végül a túrát. Mondták, lett volna néhány vasember, de inkább őket is elutasították, mert cudar idő várható. Jégeső, viharos szél, jelentős mennyiségű csapadék volt a terítéken. Győztek a természet erői, elmosták a várva várt programunkat!

    Ugyanez a sportprogram legközelebb szeptemberben kerül megrendezésre, akkor ismét nekilendülünk, talán nagyobb sikerrel. Addig is maradnak a gyalogtúrák, júniusban több alkalommal látogatunk ki a természetbe, negyven kilométereket tervezünk gyalogosan megtenni. Nem tudom meddig várat még magára a jó idő, nagyon elegem van ebből a szeszélyes, kiszámíthatatlan időjárásból! Májusi eső aranyat ér, tartja a mondás. Most éppen annyi van belőle, hogy károkat okoz a mezőgazdaságban, nem hasznot. Tartok tőle, hogy a csapadékos tavaszt majd nagyon száraz, aszályos nyár követi, akkor az lesz a baj...