"Háborúval nem bosszulhatjuk meg a szenvedéseinket, mert az erőszak erőszakot szül, és az embereket lehúzza saját gonoszságuk és elvakultságuk. Milyen jó is lenne, ha megértethetnénk a gonoszokkal, hogy rosszat csinálnak, ha elfogulatlan és teljes képet adhatnánk nekik! Ez lenne az emberiség igazi diadala!" Héléne Berr
Mielőtt még valaki sikersztorit szimatolna, tájákoztatásul szeretném leszögezni, hogy a lentebb leírt esetben egyszerű diákcsínyről lesz csak szó, szerencsére! Mindegyik szereplő 14 év alatti, és nem okoztak még lila foltokat sem az eset során. Ugyanakkor jó, ha nem dugjuk fejünket a homokba, és megelőzzük az ilyen történeteket. Most először tapasztaltunk ilyet, de ez mindenhol előfordul, vagy előfordulhat. Nálunk nagyon erős a tanári ügyelet, mégis találtak teret a csíny elkövetéséhez.
Elítélendő dolog történt ma iskolánkban, amely megérdemel néhány keresetlen szót részemről, főként mivel tudom, hogy a résztvevők közül többen olvassák írásaimat. A felső tagozaton csoportos "leckéztetés" történt, igazságosztás címén. Mondják ők, mármint a verőlegények, akik ilyen durva módját választották, egy számukra idegesítő társuk rendbetételének! Való igaz, az áldozat sorozatosan provokál mindenkit, szóval, vagy apróbb tettekkel, de idegesíti környezetét. Tudjuk ezt mi felnőttek is, hiszen nap mint nap kap valamilyen büntetést tőlünk.
A megoldási mód, amit ezek a fiúk választottak, akkor is teljes egészében elítélendő. Jó ha tudja mindenki, ebben egységes a tanári kar véleménye! Szigorú büntetést von maga után, amit meg is kapnak!
Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Először is a verekedés, pontosabban verés, sohasem megoldás! Ha többen támadnak egyvalakire, az mindenképpen durva erkölcsi vétek, hiszen így a másiknak esélye sincs a menekülésre. Így könnyű nagyfiúnak lenni! Lényegesen fontosabb azonban az, hogy egy verekedés közben sok minden történhet, amivel nem számoltok! A harci láz hevében olyan sérüléseket is okozhattok, amilyet esetleg nem szeretnétek, sőt, maradandó károsodás is lehet a vége. Ha többen vannak a támadók, akkor ez még inkább igazzá válhat, mivel egymást hergelitek. Gondoljatok csak bele, megéri? Utólag már késő bánkódni! Szerencsére ma nem történt komolyabb baj, de ez sem mentesít senkit a tette alól!
Másik oldala a dolognak, hogy megéri-e egy komolyabb felelősségrevonást kapni, egy ilyen idegesítő gyerek miatt? Kettes magatartás, igazgatói figyelmeztetés, jól mutatnak majd az ellenőrzőben! Mi lesz, mikor a gimnáziumban megnézik? Ezen múljon az esetleges felvétel egy jobb intézménybe?
Mi akkor a megoldási mód? Sajnálom, de az amit egyik gyerek sem szeret! Elsősorban türelem, tolerancia, és szólni kell egy tanárnak! Majd ő elintézi, és bár tudjuk jól, hogy vannak tanulók, akiknél ez tartósan nem hat, akkor is ezt kell tenni! Persze senki nem szeret a felsőben árulkodni, ugyanakkor a durva megoldás nem vezet előre. Az erőszak mindig további erőszakot szül! Jegyezze ezt meg mindenki, és tartózkodjon az ilyesfajta ítéletvégrehajtástól!
Szerencsére iskolánkra eddig nem volt jellemző a verekedés, teljesen egyedi eset volt a mai, maradjon is így! Mindenki megkapja a maga büntetését, vonjuk le belőle a megfelelő tanulságokat, és soha többet erőszak!
Nem tetszett továbbá, hogy nagyon sok szemlélője volt az akciónak, akik mind jól szórakoztak! Ez is egyfajta szegénységi tanúsítvány, illik a bajbajutottnak valamilyen módon segíteni, akkor is, ha nem kedveljük. Ti is hibásak vagytok!
3 megjegyzés:
Az ember is állat. Ne csodálkozzunk azon, hogy néha állati viselkedési normákat veszünk fel. Néha még én is. A majom és az ember DNS-e közötti különbözőség csak néhány százalék. Tudom az állat és az ember közötti különbség az emberi tudat miatt van. Lehet, hogy ez okozza a vesztünket. Tehát az én meglátásom szerint mikor valamelyik ősünk két lábra állt, ezzel a tettével a végzetünk felé tette az első lépéseit. Elnézést, amiért elkalandoztam, de mindig eszembe jut valami következmény, ami közreadása kikívánkozik belőlem. A génjeinkbe bele van kódolva az állati ösztön. Az már az egyén vérmérsékletétől függ, hogy mennyire tudja visszafogni magát, tolerálni másokat. Egy szakember biztos megadna szabatos meghatározást erre a jelenségre, én, a nem éppen vastag IQ-val megáldott eszemmel csak ezt tudom rá mondani. Megint eszembe jutott valami, de itt a vége…
Sőt, az ember a legnagyobb állat, ezt tudjuk jól. Ugyanakkor a jóval erősebb tudat azt kívánja, hogy az ilyen heves vérmérsekletet tudjuk kordában tartani. Éppen az eszünk az, ami megkülönböztet minket a többi állattól, és nekem pedagógusnak, az a feladatom, hogy segítsem a gyerekeknek az eszüket okosan használni. A siker persze kétséges... DE NEM ADOM FEL!
Helyes. A legutóbbi bogomban pont a mottómat említettem, ami klappol erre. Értékelem erőfeszítését, hisz hasonló elveket vallok én is.
Megjegyzés küldése