A nagy házalakítás magyar szemmel

   Drága feleségem nemrégiben bukkant rá erre a nagyszerű műsorra a Viasat 3 műsorán. Azóta amikor teheti megnézi - ma is így történt-, mert jó látni, amikor emberek önzetlenül egymásnak segítenek, és ezzel hihetetlen mértékű boldogságot okoznak. A show úgy indul, hogy "A nagy házalakítás" designer csapata meglepetésszerűen betoppan a kiválasztott családhoz, és elrepítik őket egy izgalmas vakációra. Amíg a család távol van, a tervező csapatnak - beleértve a kivitelezőket, szállítókat és szakmunkások százait -, összesen csak hét napjuk van, hogy teljesen renoválják a házat.

   Egy ilyen munka általában három hónapba telik, persze nem Magyarországon. Mikor a család hazaérkezik, az egy igazán nagyszerű és örömteli pillanat, végre úgy láthatják a házukat, ahogy azt álmaikban elképzelték. A műsorvezető neve szinte egybeforr a segítségnyújtással. Ty Pennington és csapata mindig olyan rászoruló családoknak nyújt páratlan segítséget, akik azt igazán megérdemlik. Több tízezer jelentkezőből választanak ki egyet, majd időt, energiát, és pénzt nem sajnálva, megadnak nekik szó szerint szinte mindent. A kiválasztott családok tényleg jó emberek, akik valamilyen oknál fogva iszonyatosan nehéz körülmények között élnek.

A mai rész egy háborúban megsérült, tolószékes katonáról szólt, akinek később még autóbaleset is okozott újabb nehézségeket. A fia is kerekes székbe kényszerült! Ilyen sorsú embereken pedig mindig öröm segíteni!

   Amiért ezt a beszámolót most megírtam, az nem más, mint a magyar valóság. Nálunk vajon meddig jutna egy ilyen kezdeményezés? Már eleve fennakadna a bürokrácia szövevényes hálójában. Engedélyezések tucatjai, majd tiltakozó szomszédság, újabb és újabb körök futása. Fővállalkozó, alvállalkozó, annak további alvállalkozói, majd hopp! Eltűnt a pénz! Ha mégis elindulna az építkezés, hamarosan kiderülne, hogy továbbra is hiányzik egy papír, munka állj! Majd jönne valaki az utcából, és feljelentést tenne, hogy túl nagy a zaj, neki megrepedt a fala, mert jött egy nagy munkagép, eltűnt a nagy zaj miatt a macska, mindegy mi az ok, de ok az lenne! "Ha megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is" Ez a magyar virtus! 
Ott nem elég, hogy a házat teljesen lerombolják, újat építenek helyette, de minden berendezési tárgyat is kicserélnek, valamint segítség gyanánt keresnek olyan plusz ajándékokat, amik megkönnyítik a sérültek további életét. Kifizetik kölcsöneiket! A szomszédság, a barátok, munkatársak, vállalkozók tucatjai önzetlen segítséget ajánlanak fel! Istenem, ilyen tényleg van? Ha nézem a műsort, mindig csodálkozom, és ez nem jó. Itthon ritkán tapasztalok hasonló örömöket. Ha valaki segítséget nyújt a szomszédságból, már azon kell gondolkodni, hogy miként adjuk vissza, arról nem is beszélve, hogy nálunk ha munkások százai jelennének meg, akkor folyamatosan azt kellene figyelni, ki mit tulajdonít el saját magának.

   Mondhatjuk, hogy persze mert Amerikában van pénz bőven, ők megtehetik! Szerintem nem ezen, hanem szemléletváltáson múlik a dolog. Amíg azt látom, hogy mikor az utcán összeesik valaki, akkor tucatjával mennek el az emberek mellette, addig ilyen csodáról, csak álmodozni merek. Vagy még azt sem...