"Fürdetés!"

No igen, ahogy a képből is látszik, nem az esti szokványos fürdetésről lesz szó. Bár lassan már a húsvéti locsolkodáson kellene gondolkodnunk, a havazásnak hála, más stílusban fürdethettük meg a lányokat.

Szeretett hetedik osztályommal az udvaron összetalálkoztunk. Bár túl vagyunk már réges-rég az idei első havazáson -melyben kötelességünk nekünk fiúknak megfürdetni a fiatal lányokat-, azért hirtelen ötlettől vezérelve úgy gondoltuk használjuk ki az utolsó alkalmat is! Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy szépek lehessenek! Rajtunk ugyan ne múljék! Persze a lányok kakaskodása is hozzásegített a "nehéz döntés" meghozatalához. Nem sok kellett, pillanatok alatt kisebb hócsata bontakozott ki az udvaron, ahol kaptak a lányok rendesen. Védekeztek ők hősiesen, de valljuk be ebben a fiúk azért jobbak! Alapos fürdetésnek tettük ki őket az osztály fiaival, majd mit ad isten érdekesebbé vált egymást is dobálni. Pontosabban engem, mert nyilvánvalóan nagy célpontot nyújtok. Oda se neki, a hó csak víz, majd megszárad! A nagy csata végeztével, ahol ugyan földre nem kerültem szerencsére, mégis azt hiszem alul maradtam a "sok lúd" elleni küzdelemben. Közelharcban maradtam a nyerő, de hógolyózásban mit tehettem egyedül? Győzött az osztály, gratulálok! No de sebaj, ettől is kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Mert valljuk be mi felnőttek, a gyerekek szeretik, ha nem csak mindig a zord, szigorú, nevelő oldalunkat mutatjuk, hanem néha megmutatjuk saját gyermeki lényünk egy darabkáját is. Ettől ők még tudják kinek hol a helye, de mégis jobban elfogadnak minket. Én igyekszem, hogy mindig maradjon bennem cseppnyi gyermekség, és azzal együtt neveljem őket tisztelettudó, illedelmes, teljes értékű felnőtté.  Hogy a kedves olvasó ne aggódjék a hölgyek egészségi állapota miatt, azt is el kell mondanom, hogy a rászorulók hajszárítót is kaptak a szárítkozáshoz, hisz első az egészség!