Tavaszi szél

      Ma ismét kellemes tavaszi napunk volt, nem számítva a szelet, mely néhol oly intenzítással fújt, hogy az embernek nemcsak a haját, de még a szemöldökét is összeborzolta.
Szélapónak fontos feladata van ilyenkor, fel kell szárítania a téli, csapadékosabb időjárás okozta nedves részeket. Később, mikor a fák virágoznak, a porzás miatt is szükséges. Tegnap kocsimosáshoz kifejezetten jólesett, két szempontból is, egyrészt mulatságos volt, mikor a magasnyomású mosó porlasztott vizét olykor visszatolta a képembe, másrészt pedig gyorsan szárította a szép tiszta négykerekűt. Nem feltétlenül "egészséges" azonban, mikor az embert fametszés közben le akarja taszajtani a létráról, vagy a fa csúcsáról, de kint a kertben is alaposan át tudja fújni a ruházatot. Csónakban ülve a Deseda vizén hasonló az élmény, bár legalább kellemesen ringatózhatunk a vizen. Édesapám is biztosan ezért fog ilyen kevés halat, és szül meg helyette oly sok érdekes történetet királynőkről és hercegekről, aminek nagyon tudunk örülni. Ma hatalmasat sétáltunk jobbára az erdőben, mert mihelyt nyílt terepre értünk, összekócolta a frizuránkat, és nem vittünk magunkal hajkefét. Na jó, ez csak vicc, nem is erről akartam írni, hanem egy másik kellemes, mókás emlékemről, ami a szél kapcsán jutott eszembe.

   A tavasz netslágere idén a Tavaszi szél, a T-home jóvoltából. Emlékezetes esemény volt, amikor Freddy Mercury egy gyönyörű gesztust tett a magyarok felé, és 1986-ban egy Queen koncert alkalmával elénekelte ezt a dalt. Picit fura volt ugyan a kiejtés, de minden egyes szót szépen meg lehetett érteni, és elszorult kicsit az ember szíve a meghatottságtól. (az már inkább szégyen, hogy a közönség aztán nem nagyon bizonyította be, hogy tudja a szöveget...) Kicsit azonban elkalandoztam, térjünk vissza a történetemhez!

   Amikor eldöntöttem, hogy jelentkezem a Tanítóképzőbe, egyetlen aggályom volt csak a felvételemet illetően, mégpedig az énektudásom. Alkalmassági vizsgát kellett tenni, de én általános iskola nyolcadik osztálya óta nem énekeltem, akkor is kevés sikerrel, mert a mutálással nehezen tudtam megbírkózni. Előtte énekkaros is voltam, de hol volt az már? Gondoltam egy nagyot, és megkerestem egykori énektanáromat Ági nénit, és segítséget kértem tőle. Szívesen fogadott, és annyit kért tőlem, hogy énekeljem el a Tavasz szél vizet áraszt című népdalunkat, mert abból tudni fogja lemaradásom mértékét. Sejti az eredményt mindenki, ugye? Előadásom olyan sikert aratott nála, hogy lélekszakadva rohant el az alsós osztályfőnökömért, aki szintén ének tagozatos, és úgyszint Ági néni. Azt sem tudtam mi történt, bár sejtettem, hogy nem egy esetleges lemezszerződés miatt futott el... 
Innentől kettős közönségem akadt, akik szolídan mosolyogva csak annyit kérdeztek: mennyi időnk is van? Egyikük sem hallotta még ilyen rettenetes hangzással ezt a könnyű népzenei remeket, de nem riasztottak el! Sőt én is jót mulattam magamon, és ma is vidáman emlékszem vissza a történetre. Két vagy három hónap múlva, a felvételi alkalmával már készen álltam a megmérettetésre, és könnyedén vettem az akadályt, pedig Ági néni szigorúan figyelmeztetett, hogy egyik tanárnőt kerüljem, mert akkor bajban leszek. Mit ad ég, pont hozzá kerültem, mégis minden negatív kritika nélkül lendültem át a nehézségen. Köszönet érte kedves tanárnőmnek, nagyon sokat dolgozott velem, türelmes volt, és újra megtanított az éneklésre. Ma már furulyázni is tudok! 

   Az énektudásomat azóta nem kamatoztatom, csak a környezetemben lévő gyerekek hallják néha, mikor jó kedvem van. Korcsolya órán például, vagy sítáborban... A másodikosok szeretik, hetedikeseim véleménye már alaposan megosztott. Azért ne ijedjen meg senki, nem szeretnék ének tanár lenni...

Nézd meg te is, Freddy Mercury előadását! 

Gyerekeknek: