Már a kérdés sugallja, hogy jelen témám az ajándékozásról szól. Közeleg a húsvét, ami elsősorban egyházi ünnep, ám a gyerekek nagy örömére jön a nyuszi, és tojni fog valami meglepetést, a gondosan elkészített fészekbe. Szép szokás, ha a gyerekek fészket készítenek a kis tapsifülesnek, nehogy eltévedjen!
Miért tettem fel ezt a kérdést? Bizonyára többen lesznek, akik most megköveznek véleményem kifejtéséért, de akkor is kimondom! Nagyon eltolódtak az értékek, és nem gondolom, hogy jó irányba. A húsvét azontúl, hogy a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, a tavasz eljöveteléről is szól. Éppen ezért nagyon sokáig az volt a jellemző, hogy ilyenkor a gyerekek labdákat, kerékpárt, görkorcsolyát, de mindenképpen olyan játékszert kaptak, amivel a szabadban hasznosan eltölthették az idejüket. Ilyen szemmel nézve, egészségmegőrző szerepet is kaphatott az ünnep.
Most mit látok? A legtöbb tanulóm, újra mobiltelefonra, PSP-re, walkman-re számít. A közösségi életre, és mozgásra szoktató ajándékok helyett előtérbe kerültek azok, amelyek csak a szobában maradásra, üldögélésre ösztökélik a fiatalokat. Nem hiszem, hogy ezzel jót teszünk velük, annak ellenére, hogy ők ezt most határozottan nem így gondolják. Nekik persze jó a technikai kütyü ajándékba, sőt némelyik nebuló határozottan kiköveteli magának! Kiköveteli, mert hagyjuk. És mivel szeretjük gyermekeinket, megadjuk amire vágynak, nem nézve a dolog árnyoldalait, és haszontalanságát.
Kérdem én, minek egy tizenéves gyereknek fél évente új telefon? Minek neki olyan érintőképernyős csoda, amelyikben már gps is van? Nélküle nem találna el az iskolába? Nekem nincs ilyen készülékem, az én telefonom már három éves, és működik! Nem kell másik, mert funkcionális szempontból tökéletes. Ezt kellene a tanulókkal is megértetni, mielőtt teljesen elferdül az értékrendjük. Sokaknál már most tapasztalható, hogy az apróbb ajándékoknak nem is tudnak örülni, pedig bármi amit szeretettel adnak, értékes valamilyen szempontból. Remélem így van!
Ne értsen senki félre, nem ellenzem teljes egészében ezen árucikkek megvásárlását gyermekek részére! Érdemes azonban mérlegelni, hogy mikor, milyen értékben, mennyit, és főleg milyen gyakran! Fontosnak tartom még, hogy újra szoktassuk őket a mozgásra, és ha már itt a tavasz, olyan örömszerzésre helyezzük a hangsúlyt, ami ezt segíti elő!
7 megjegyzés:
Józsi bácsi kérem nekem ez a cikk nagyon tetszik :D:D
Attól eltekintve hogy én is egy tizenéves vagyok....
igaz,nekem is érintőképernyős telefonom van,de én nem úgy fogom fel hogy ˇHOPPÁ ELVESZTETTEM MAJD KAPOK MÁSIKAT" mert engem nem úgy neveltek.Karácsolnyok is mindenki írta nekem hogy milyen új telefont kapott meg lap topot meg több 10000 forintot..én 2 kötet könyvet kértem ami szerintem igazán nem sok..Ezt szerettem volna és megis kaptam...nem írtam nagy kívánság listát...mert nincs semmi értelme...szerintem...na de a lényegre visszatérve én továbbra is maradoka könyvnél az öcsém focilabdát kér :D és azt hiszem a nyuszinak nem lesz szorulása xD
Tisztelettel:
Bojtor Zsuzsi 7.a
UI.: A helyesírási hibákért nem vállalok felelősséget xD
B.Zsuzsi
Zsuzsikám, nem csalódtam benned! Örülök, hogy így gondolkozol, remélem sokan vagytok még! Én is hallom sorozatosan ezeket az irreális beszámolókat, ezért fogalmazódott meg bennem a cikk. Hiba van, de oda se neki! Nagyobb örömet okoztál a hozzáállásoddal, mintsem most ezen turbózzak... :D Egyébként én is szoktam hibázni, senki sem tökéletes.
Én is a "könyveknek" szurkolok, no meg a Zsuzsi féle hozzáállás terjedésének.
Zsuzsi hozzászólásából az is kiviláglik, hogy a viszonylag szolidabb anyagi körülmények között élő gyerekeknek bizony rosszul esik, amikor a gazdagabbak dicsekednek hatalmas szerzeményeikkel, és lenézik a valódi értékeket...
„Kérdem én, minek egy tizenéves gyereknek fél évente új telefon?”
Sajna, én nagyon sokszor a számok alapján, hogyis mondjam, hülye következtetéseket vonok le. Mint most is. Innen nézve van egy rossz hírem: Joe bácsi öregszel. Ezt a megállapítást mobiltelefonod korából vontam le, mert viszonyítottam az enyémhez. Az enyém, már van vagy 9-10 éves Nokia 3210-es, a harmadik akkumulátorral. Most fogom lecserélni egy másik Nokiára, a típusszámát nem tudom. Ez egy levetett példány, az egyik ismerősöm megunt telefonja. Ez is már kicsit koros, azt hiszem 4 éves, de ebben legalább jobb az akksi. Hoppá egy kicsit elkalandoztam, de a képernyőn sok minden elfér.
A fiatalok kíváncsibbak nálunk, hisz ez életkori sajátosságuk őket sarkalja az ismeretlen, az újdonságok megismerése. Ők egyfajta kalandnak élik meg például a telefonmenü megismerését. De pont én magyarázzam ezt egy ”gyerekcentrikus” pedagógusnak. Bennünk lassan kiveszik, bennem meg aztán abszolúte, a kalandvágy keresése utáni vágy. Bár itt ellent kell mondanom magamnak, mert pl. az internetben rejlő lehetőségek még engemet, az öreg rókát is érdekelnek. De már nem annyira, mint a fiamat. Nekünk már jó a jól bejáratot holmi, és más egyebek is.
Én mindezt meg is értem. Kalandvágy az bennem is tombol, de kiélem más területeken. A szülőknek pedig kordában kellene tartani ezt a felfokozott kíváncsiságot, ahogy te nevezted. Amúgy egy évben elég sok ajándékozásra van lehetőség, hogyan oldják meg a fokozatosságot? Továbbra is azt gondolom, inkább a testi, vagy lelki fejlődésüket elősegítő ajándékokra volna szükség!
Megjegyzés küldése