2010. március 15., hétfő

Patkányszindróma!

Most jöttem csak rá, hogy minket is egyre jobban utolér a patkányszindróma!



Szombati napom továbbképzés jegyében telt, ahol a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely egyik előadójával erőszakmegelőzéssel kapcsolatos játékokat játszottunk. Több játék a személyes terünk megismerésére, óvására, és kihasználására irányult. Míg egyes kultúrákban - például Japánban - megszokták a zsúfoltságot, másutt jobban kedvelik a nagy, szabad térségeket, és szeretnek távolságot tartani. Ezen túl a társadalmi helyzet, ismeretségi viszony  is befolyásolja, milyen távolságot tart az egyén másokkal szemben. Személyes terünk mindannyiunknál más és más, többnyire azonban elmondható, hogy nem szeretjük a zsúfoltságot. Ha túl sokan vagyunk egy légtérben, óhatatlanul is belemászunk egymás terébe, és ekkor felléphet a patkányszindróma! Értem ezalatt, hogy míg csak egy-két patkány van egymás mellett, addig elviselik egymást minden gond nélkül, de ha túl sokan lesznek, agresszívvé válnak, harapdálják, ölik egymást. Megfigyelhető ez az embernél is, saját magamon is érzem például a hipermarketekben, hogy pillanatok alatt a plafonon vagyok, és szabadulni akarok!
Miért hoztam fel ezt a témát? Mert az iskolában is magyarázatot adhat bizonyos agresszív megnyilvánulásokra. Gondoljunk csak bele! Míg régen kb. 25 fővel vagy akár kevesebbel is indítottak osztályt, mostanra ez a szám csak növekszik. Kormányunk áldásos ténykedése nyomán, alsó tagozaton 34, felsőben akár 39 fővel is büszkélkedhetünk egy osztályban. Mindennek anyagi okai vannak, a gyermekek és pedagógusok érdekei mit sem számítanak. Az osztálytermeket persze nem ekkora kihasználtságúra tervezték, így a gyerekek olyan közel kerülnek egymáshoz, mely már zavarja a saját biztonságos zónájukat, durvábbak, erőszakosabbak lesznek. Jómagam is többször voltam tanúja olyan ütésváltásnak, melynek oka nem volt más, csak az egyik véletlenül meglökte a másikat. Stresszeljük a gyerekeket, mikor pedig hazaérnek stresszes szülő fogadja őket, hisz a felnőtt társadalom sincs jobb helyzetben. Érzi mindenki, hogy hova vezet ez?
A gyerekek eleve mozgékonyabbak, rengeteg energia tombol bennük, és ennek levezetésére egyre kevesebb helyet kapnak. Mi a megoldás? Ezt már egy magasabb szinten kell keresnünk. Ne csak a pénz döntsön mindenről, számítsanak az egyének érdekei is - főleg gyermekeinké -, később rájuk leszünk mi is utalva!
Addig is minél többet mozgassuk őket, játszunk velük, beszélgessünk, kiránduljunk a szabadban, vezessük le együtt a stresszt! A számítógép és televízió előtt ülve nem ezt tesszük, csak ezt hisszük!

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem mondom,ez az eszmefuttatásod is megér egy misét kedves Józsi!
Sajnos a pedagógus is áldozatává vált annak a társadalmi káosznak ami most oly annyira jellemzi a társadalmat!Sajnos!De ez csak megállapítás.Megoldás?Erről asszem nem ártana egy kis eszmecserét folytatni,hátha akad valakinek egy korszak alkotó ötlete!Hááát ha..!

Névtelen írta...

Ez igy igaz,nagyon egyetértek a cikkel! Borosné

Joe bácsi írta...

A pedagógus is áldozat az igaz, de itt a gyerek az igazi teherviselő!

Hugi írta...

A gond már az óvodákban elkezdődik. Itt Bp-en némely csoport meghaladja a 30 főt...

Crimson Velvet írta...

Az ú.n. intim-zóna, amiről írsz a bejegyzésed elején, szakemberek szerint fél méter. Ide csak a számunkra fontos személyeket engedjünk be. / Nálam ez jóval nagyobb. :) / Már az is ingerlékenységet és feszütséget okoz, ha kényszerűségből, engedni kell ennek átlépését. Lásd, helyijárat. Szerencsére ez rövid ideig tart. :)
Az amerikaiaknál ez nem okoz problémát. Függetleníteni tudják magukat a számukra idegenektől és képesek egy zsúfolt buszon is hangosan kitárgyálni bizalmas és magánjellegű dolgaikat... stb.
Európa még nem nőtt fel ehhez.
A tásradalmi sajátosságokat sok esetben figyelmenkívül hagyják az íróasztal mögött ülők.

Bár eltér a témától, de ma jutott tudomásomra, hogy be akarják vezetni a "szingli adót", az amerikai minta alapján. Állítólag, minden 25 év feletti gyermektelen ebbe a kategóriába fog tartozni. Nem biztos forrásból tudom, de érintett vagyok benne, így utánajárok.
Kényszer helyzetet akarnak teremteni, vagy csak bevételt növelni, hogy támogatni tudják a nagycsaládosokat?

Joe bácsi írta...

Erről az adóról én is hallottam már, mivel nekünk sincs gyermekünk minket is érintene. Egy biztos, nem lennék hajlandó fizetni, annyira szemét szabályozás lenne. Mi van azokkal a párokkal, akik szeretnének utódot, és mégsem jön össze? Azok ezért még fizessenek is? Ebből nagy botrány lenne, úgy gondolom...
Nem ezzel kell kényszeríteni a fiatalokat, hogy utódokat nemzenek, hanem az anyagi biztonság megteremtését kellene nekik elősegíteni!

Crimson Velvet írta...

Hát igen. Elképesztő lenne, ha ezzel büntetnék azokat, akiknek nem lehet gyermekük... nem elég a lelki trauma, még döfnének rajtuk és meg is forgatnák bennük a kést a törvénnyel.

Kína épp az ellenkezőjére vetett ki adót. egy gyermek "megengedett". A többiért fizetni kell...

Megértem, hogy fontos a születés-szabályozás, de mind a két eljárás egy agyrém.

-Apa54 írta...

Nem hiszem, hogy ilyen törvényt alkossanak a parlamenti ücsörgök. Bár kitudja. Ha lesz, akkor bizonyára lesznek kivételek is. Régen is voltak hülye dolgok, én még például fizettem katonaadót is. Igaz miután bevittek, visszafizették.

Megjegyzés küldése