Cserépmanusz

 Írtam már korábban is cserépfigurákról, de azokat Enikő készítette itthon. Most egy nem általunk gyártott, az eddigieknél jóval nagyobb darabot mutatok nektek, melynek elkészítése roppant egyszerű!

Cirmi cicánk emlékére (†)

Érkezése után

   Összeszorult szívvel ültem most ide. Kilenc éve lakunk jelenlegi lakhelyünkön, ekkor költöztünk össze Enikővel, külön a szüleinktől. Most egy olyan baráttól kellett elbúcsúznunk, aki fél év híján végig velünk volt. Cirmi cicát 2003 nyarán fogadtuk be, ekkor kaptam iskolám igazgatójától ajándékba. Rövid idő alatt nagyon megszerettük, és a mai napig hűséges társunk volt...

A rajtolás

   

   Iszonyat hőség volt ma. Nem is nagyon volt kedvünk kidugni az orrunkat a tíz fokkal hűvösebb házból, inkább bent dolgozgattunk, lustálkodtunk. Idén még úgysem pihentünk semmit ezen a nyáron. Délután négy körül azonban kimentem egy kicsit labdázni Bundással, akkor lettem figyelmes a képen is látható érdekességre.

Beköltözött!

  Legutóbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy egy rozsdafarkú család a második fészekaljhoz éppen költőhelyet keres, és nagyon nézegetik a tavaly macskatámadás áldozatául esett kis fecskefészket. Akkor még nem volt biztos, hogy beköltöznek-e, ma már az!

A kis fészekfoglaló

    Ma amikor kint álltam a teraszon, madárhangra lettem figyelmes a fejem fölül. Kissé meglepetten kaptam fel a tekintetemet, hiszen az ottani fészek idén sajnos üres maradt. Az érkező fecskék ugyan alaposan megvizsgálták a sérült kis lakot, de nem javították ki, és nem költöztek be. Akkor mégis mi lehetett ez a hang?

Két hét a sport jegyében

   Véget ért a sporttábor a Matula-tanyán, ahol mozgással kezdhették a vakációt, a kaposvári fiatalok. Már hosszú évek óta rendezünk itt nyári táborokat, és a fő cél az, hogy a gyerekek olyan sportágakkal is megismerkedjenek, amelyekre máshol nincs lehetőségük. Minden évben sikeres volt,  idén sem volt ez másként.

Napfény díj

   Ismét díjaztak, pedig az elmúlt időszakban igencsak hanyagoltam a blogomat. Itt a napfényes nyárban nem csak a sok munka, de a szép idő is távolabb tartja az embert a technikától. Mostanában ritkábban jelentkezem, olvasni pedig sajnos szinte semmit nincs időm. Ennek ellenére ketten is megtiszteltek azzal, hogy a napfény díjat odaítélték nekem...

Apró gondok a természet lágy ölén

   

Gondolom a kép magáért beszél. Ez a "kellemes" kinézetű kis pottyantós a Deseda tó partján található, azon a lerobbant állapotú helyen, amit a múltkor mutattam. Valamiért lefényképeztük, most pedig eszembe jutott egy régebbi sztori ezzel kapcsolatban.

A focista

  Régen meséltem már Bundásról, pedig nap mint nap okoz különféle örömöt, vagy éppen bosszúságot. Nem egyszerű a kutyus, de továbbra is nagyon szeretjük!

Fonyódi Várhegy kilátó

  

 Átadták Fonyódon a Balaton part egyik legszebb körpanorámájú kilátóját, melyet még 2009-ben kezdtek el átépíteni. Most szombaton végre megnyitották, mi pedig vasárnap mindjárt meg is látogattuk Enikővel.

Köszönöm!

   Nem dicsekedni szeretnék, remélem nem értetek félre. Nagyon sok szép ajándékot kaptam a búcsúzóktól, és ezek közül néhányat szeretnék itt feljegyezni, megmutatni, de legfőképpen megköszönni. Az osztály nevében kapott ajándékot többen nem láthatták a szülői gárdából -sokan a gyerekek közül sem-, ezért is szeretném megjelentetni.

Búcsúztunk....

Készítette:
Klencsár Gábor 

   Nehéz nap volt a tegnapi. Eljött az a pillanat, amit egyáltalán nem vártam, és amiről elég nehezen tudok most még bármit is mondani. Négy évvel ezelőtt, amikor ez az osztály a szárnyaink alá került Zsuzsa nénivel, nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni. Az előző osztályunk volt nekem az első -tőlük is nehezen búcsúztam-, és akkor még nem gondoltam volna, hogy az újtól még nehezebb lesz. Az lett...

Desedai Sportnap

  Nem most volt, hanem már egy héttel ezelőtt, múlt hétfőn. Alighogy befejeztük a Zselic 40 éjszakai teljesítménytúrát, másnap reggel újabb kalandok felé fordultunk. Sokat nyaggattak többen is az osztályból, hogy egy rövidebb túrára ők is beneveznének. Mivel az időm amúgy véges, és így is pont eleget megyek ilyen rendezvényekre, nehéz volt alkalmat találni. Hirtelen csapott le a lehetőség, amikor a főnököm letette az asztalomra a Desedai Sportnap hirdetményét, és megkérdezte, hogy mire megyünk. Volt aznap strandröplabda, labdarúgás, petangue, evezős verseny, valamint tókerülés. Ez utóbbira csaptam le, hiszen végre adva volt egy lehetőség!

Irány Sopron!

   Annyi minden történt a héten, hogy ha mindent meg szeretnék itt örökíteni, napokig kellene ütnöm a billentyűzetet. Erre nincs időm, még zajlik az élet. Csütörtökön és pénteken volt a legfontosabb eseményünk, az osztálykirándulás, amiről már többen várják a beszámolómat. Megmondom őszintén, nem könnyű. Most igyekeztem a háttérben maradni, hagyni a fiatalokat egymással foglalkozni. Persze nem minden szabály nélkül...

Éjszakán át menetben

   Sűrű a program nagyon! Nem véletlenül nem írok ide mostanában, nem jut rá időm! Bocsánatot kérek mindenkitől, olvasgatni sem tudtam mostanában kedvenc blogjaimat, nemhogy írni! Most is hullafáradtan ültem le ide, mert egy kicsit szeretnék megemlékezni a szombat éjszakai túránkról. Ekkor volt ugyanis a szokásos évi Zselic 40 éjszakai teljesítménytúra, amit hacsak lehet, nem hagyok ki....