Gondolom a kép magáért beszél. Ez a "kellemes" kinézetű kis pottyantós a Deseda tó partján található, azon a lerobbant állapotú helyen, amit a múltkor mutattam. Valamiért lefényképeztük, most pedig eszembe jutott egy régebbi sztori ezzel kapcsolatban.
A mostani nyolcadikosaimmal hatodikos korukban kezdtünk el komolyabban túrázni. Az első nagyobb méretű menetelésünk, pont az említett tó körüljárása volt. Közben pedig itt-ott meg is álltunk persze, így ez egy egész naposra tervezett akció volt, amivel egyetlen probléma adódott csupán...
A nap felénél járva megkérdezték a lányok, hogy mikor lesz végre egy illemhely. Hoppá! Kint a szabadban, a természet lágy ölén? Erdőt, mezőt járva? Széttártam a karomat, és körbemutogattam a környező nagyobb fákat és bokrokat. Közben a fiúk persze jókat derültek, pláne amikor a lányok arcán megjelent a hatalmas döbbenet!
Szabályosan fel voltak háborodva, és órákon keresztül hallgathattam az angol wc gigantikus hiányát. A fent látható pottyantós akkor is le volt lakatolva, sőt szimpatikus sem volt! Ki érti ezt? Mókás volt akkor, és így utólag visszagondolva is. Persze szegény lányok akkoriban biztosan nem szórakoztak ilyen jól, volt aki hazáig cipelte súlyos terhét. Igen, nekünk fiúknak azért ilyenkor valóban könnyebb!
Mára azonban már megszokták, megtanulták. Készülnek a helyzetre, és ügyesen engednek a természet hívó szavának. Mert az élet megtanította őket erre is... :) Remélem nem baj, hogy így megemlékeztem a dologról, de a közelgő búcsú alkalmából eszembe jutnak ilyen kis gyöngyszemek a négy évből!
4 megjegyzés:
Hja, a szükség nagy úr!
Ühüm! :) Jobb megtanulni, mert ahol van sem biztos, hogy használható. Az arborétumban van több is. Tavaly is tele voltak lódarázzsal. Jobb egy fa mögött. :)
Arra én is kíváncsi lennék, mit tudnának elvinni onnét? Talán a papírtekercset?
Esetleg útilaput?
Elnézést, ez a bejegyzés május 12-én készült. Egy címkejavítási művelet miatt ide előreugrott... Nem tudtam visszahelyezni, így elnézést kérek az ismétlésért! :)
Megjegyzés küldése