Desedai Sportnap

  Nem most volt, hanem már egy héttel ezelőtt, múlt hétfőn. Alighogy befejeztük a Zselic 40 éjszakai teljesítménytúrát, másnap reggel újabb kalandok felé fordultunk. Sokat nyaggattak többen is az osztályból, hogy egy rövidebb túrára ők is beneveznének. Mivel az időm amúgy véges, és így is pont eleget megyek ilyen rendezvényekre, nehéz volt alkalmat találni. Hirtelen csapott le a lehetőség, amikor a főnököm letette az asztalomra a Desedai Sportnap hirdetményét, és megkérdezte, hogy mire megyünk. Volt aznap strandröplabda, labdarúgás, petangue, evezős verseny, valamint tókerülés. Ez utóbbira csaptam le, hiszen végre adva volt egy lehetőség!

   

  Mindenképpen jobbnak ígérkezett, mint a többi megszokott versenyszám, már csak azért is, mert ide több gyereket vihettem magammal. Meghirdettem, és lett is jelentkező bőven, kb. tizenhatan ígérték magukat. Még előtte nap is, az egyik közösségi portálon jelentős érdeklődés mutatkozott. Reggel kissé fáradtan ébredtem az éjszakai túra után, de lelkesen álltam neki a készülődésnek. Kinézve az ablakon sötét felhők takarták el az ég kékjét, és lassan szemerkélt az eső. Gyorsan kimentem az udvarba, elnéztem a város felé, ahol már kezdett szakadozni. Az időjárás-jelentés is szép időt ígért, így nem fújtam le a menetet.

Gyorsan kiírtam a közösségi üzenőfalunkra, hogy minden rendben, majd elindultam. Fél nyolcra volt megbeszélve egy kisebb csapattal a találkozás, az iskola előtt. Velük a tóhoz is gyalog szándékoztunk kimenni, ennyivel is megtoldva a távot. A többiekkel a strandnál lett volna a találkozó. 

A városba érve még esett az eső, így ott már eggyel kevesebben gyűltünk össze. A szokott csapat, és Pálmi. Mire elindultunk kisütött a nap is, hirtelen nagyon meleg lett. A tónál kifogástalan idő várt minket, de a bejelentkezett emberek közül senki. Negyed tízkor indult a hivatalos túra, mi vártunk még negyed órát, mindhiába. Az eső elriasztotta a bandát...

Nem csak a miénket, másokét, másokat is! A meghirdetett tókerülésre rajtunk kívül nem jelentkezett senki. Egy darabon csatlakozott hozzánk egy fiatal hölgy, de amikor a betonozott kerékpárút véget ért, ő is megfordult. Összesen öten voltunk hát, ennyit a nagy érdeklődésről. Nem baj, ettől még semmi sem lett rosszabb, természetesen. Többször kerültük már a Desedát, most nem részletezem. Szép táj, és az eső ellenére viszonylag száraz út tárult elénk. Eleinte nagyon jó volt a hangulat, majd az ifjakra egyre inkább ránehezedett a korábbi negyven kilométer súlya. Bogyi folyamatosan nyűgösebb lett, iszonyatosan elfáradt. A fiúk jobban bírták, de rajtuk is látszott a kipihenetlenség. 

Mindezek ellenére megcsináltuk a feladatot, a strandra visszaérve pedig nem csak oklevél, hanem egyik dezertőrünk is várt ránk. Ő később lejött strandolni, amíg mi az izmainkat fejlesztettük. Nagyon nem álltunk le pihenni, hiszen még vissza is kellett gyalogolni a városba. Ehhez a Zaranyi-erdőn át vezető utat választottam a kerékpárút helyett, mert itt legalább nem sütött ránk a nap. Igaz hosszabb egy picivel, de kellemesebb, árnyékoltabb volt. Tavasszal itt találtunk egy vadlábat is!

   

   Fél négy körül, hullafáradtan, szinte zombiként fejeztük be a napot. Még én sem ugráltam örömömben, pedig a többiekkel összehasonlítva én voltam a legfrissebb. Nem ez volt a legjobb túránk, de összességében élveztük ezt is. Sokat viccelődtünk, sportoltunk, erősödtünk. Bogyi rengeteg gyönyörű természetképet készített, csigákról, kacsákról, növényekről, a vízi világról. Remélhetőleg ebből hamarosan látunk is egy párat a blogjában! Pálma sem bánta meg, hogy csatlakozott a csapathoz, legalábbis azt állítja, hogy már várja a következőt. Meglátjuk! Most egy kis nyári szünet, majd ősszel folytatjuk!