2011. június 16., csütörtök

Búcsúztunk....

Készítette:
Klencsár Gábor 
   Nehéz nap volt a tegnapi. Eljött az a pillanat, amit egyáltalán nem vártam, és amiről elég nehezen tudok most még bármit is mondani. Négy évvel ezelőtt, amikor ez az osztály a szárnyaink alá került Zsuzsa nénivel, nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni. Az előző osztályunk volt nekem az első -tőlük is nehezen búcsúztam-, és akkor még nem gondoltam volna, hogy az újtól még nehezebb lesz. Az lett...

Bogival és Vikivel ballagtam
   
   Nehéz szavakba önteni, és talán felesleges is, hogy mennyire kötődtem a csapathoz. Aki olvassa ezt a blogot, az pontosan tudja, hiszen nagyon sok bejegyzésben kitűnhetett már. Mint tanulószobás nevelőjük, nagyon sokat tudtam velük beszélgetni, nekem főként a nevelési szerep jutott velük kapcsolatban. Persze tanítottam is őket. Közben a saját stílusomnak köszönhetően úgy lettem észrevétlenül az osztályközösségük tagja, hogy közben a tanári tekintélyem sem csorbult. Ha kellett támaszuk voltam, ha kellett a "barátjuk", vagy éppen apjuk helyett apjuk. Mégis úgy érzem, hamarabb rendet tudtam vágni közöttük, mint más vonalas pedagógusok. Nagyon megszerettük egymást, nagyon megszerettem őket! Mindenkit! 
Tegnap még az örök rosszcsont egyénekre is sajgó szívvel néztem, mindegy mennyi borsot törtek az orrom alá, mennyi csintalanságot követtek el, hiányozni fognak. Jó osztályközösség alakult itt ki, és nem volt rossz magatartású a brigád. Nem voltak tanulósak az igaz, de jószívűek, lelkesek, segítőkészek voltak szinte mind egy szálig. A nézeteltérések elsimultak, a néha előbukkanó gonoszkodások feledésbe merültek. Csak a jóra emlékszik már mindenki, és miközben olvasgatom a közösségi portálon kikerülő szomorú búcsúszövegeket, nekem is gombóc van a torkomban. Most kezd mindenki ráébredni, hogy vége... 
Vége? Nem, nincs vége! Gyerekek! Rajtatok múlik, hogy mi lesz a jövőben! Új élet vár rátok, új iskola, új barátok. Koncentráljatok erre, de soha ne feledjétek a múltat, mert az életetek része! Szervezni fogjuk a találkozókat, és néha összejövünk beszámolni a történtekről. Ha részt vesztek ezeken az összejöveteleken, akkor minek is van vége? Csak egy korszaknak, az általános iskolai éveknek. Nincs vége azonban az itt kialakult szoros baráti kötelékeknek, és az osztály jövőjének sem. Rajtatok áll! A túracsoportom is tovább működik, mert mindannyian így szeretnénk... 
   Mit kívánok Nektek a jövőben? Teljes életet! Ebben minden benne van, nem adom elő a szokásos ismert szöveget, hallottatok belőle mára már eleget. A tanulást azonban tényleg fogjátok meg, és küzdjetek meg egy jobb jövőért! Ha így tesztek, és önmagatok maradtok -olyanok amilyenek most vagytok-, büszkék leszünk rátok. Megvan bennetek minden, ami ahhoz kell, hogy egyszer felnézhessenek rátok...
Hiányozni fogtok, de ha szükségetek van rám, mindig megtaláltok!    

(További képek várhatóak, ha megkapom őket....)

 Búcsúzóul

Az utolsó percek emlékei kiabálnak bennünk,
Nem vagyunk rá felkészülve,de el kell mennünk.
Rálépni egy új útra, mely a sorsunkat fonja,
Búcsúzkodni, emlékezni újra meg újra.

Hiányozni fognak az együtt töltött percek,
Mert közületek rengetegen a barátaim lettek.
Emlékezzetek örökké a nyolcadik ára,
Mert ha erre gondoltok, szíveteket a szép, átjárja.

Kívánok Nektek sok örömöt és szépet,
Mert most mindenki új útra lépett.
Remélem a szívetek olyan boldog mint az enyém,
A búcsú fájdalma már elmúlt, öröm van a helyén.

6 megjegyzés:

zsuzsy.(: írta...

Józsi bácsii..:) hát nem tudok mit mondani...nagyon széép lett ez a bejegyzés...el is pityeredtem rajta...nagyon fog hiányozni az osztály és persze Ön is.:)(LL) és köszönöm hogy a versem ismét itt lehet!:)

Joe bácsi írta...

Én vagyok büszke arra, hogy verseidet felajánlottad annak idején a blogom számára! Örülök, hogy ilyen tanítványaim voltak, mint te is! Ne pityeregj, mert a jövő még előtted áll! És nagyon köszönöm azt a szép ajándékot, nagy becsben fogom tartani!

Mónika írta...

Hát ez nagyon szépre sikeredett, még most is ott van a gombóc a torkomban, és nem győzöm törölgetni könnyeimet!
Sok sikert a fiataloknak az elkövetkezendő éveikhez!
:)

Agnes. írta...

Ez engem is megrikatott Joe:)nagyon szepen irtad le!es a vers is nagyon szep!!

A leheto legjobbakat kivanom minden tanulodnak es Neked is, egy hasonlo uj osztalyt, akik megis kulonbozoek lesznek.:)

rozsa_1953 írta...

Nagyon szép, elérzékenyültem.

Joe bácsi írta...

Érdekes, szándékosan nem szerettem volna túl érzelgős lenni. Ha mégis olyanra sikerült, akkor jó is, hogy erőlködtem...
Köszönöm mindenkinek a szép szavakat, a jó kívánságokat!

Megjegyzés küldése