A címről mindjárt eszembe jutottak a régi szép idők, amikor nagyapám még vígan füstölte a finomabbnál finomabb disznóságokat, és rögtön összefutott a számban a nyál. Most azonban szó sincs ilyen finomságok füstöléséről, sokkal inkább ostoba emberekről fogok mesélni.
Négy óra után ismét kedvenc buszmegállómhoz érkeztem, ahol a várakozás mellett minden nap a csapnivaló közlekedési morált szoktam szemlélgetni. Ma ennél sokkal érdekesebb és részben szórakoztató, főként azonban bosszantó dologra lettem figyelmes. Ez persze nem volt nehéz, hiszen akkora fehér füst lepte el a megállót és környékét, hogy egy valamirevaló indián belefulladt volna a röhögésbe, persze csak ha előbb a füstmérgezés nem terítette volna le!
Hasonló rézbörű testvérek gondoltak egy nagyot, és nekiálltak az üresen álló telek kitakarításának. Ez dicséretes, de ügybuzgalmuk butasággal keveredve, okozott némi kellemetlenséget a környékbelieknek. Kivágtak ugyanis néhány fát, a nyesedéket pedig összerakták egy kupacba, a még zöld levelekkel borított ágakkal. Locsoltak rá némi olajat -biztos ami biztos-, aztán hadd szóljon alapon lángra lobbantották. Azazhogy lobbantották volna, mert a lángok elég nehézkesen akartak felcsapni, míg a füst igazi életre kelt! Mikor odaértem szállt mindenfelé a pernye, fulladoztak az emberek. A szembenálló Flamingó panzió is kapta rendesen az áldást, szórakozni igazán csak a tűzgyújtó mesteremberek tudtak, nekik ugyanis mindez nagyon tetszett! Láthatóan röhögtek az egészen, élvezték a fejcsóváló, döbbent és ingerült emberek köhécselő látványát. Jómagam nem is álltam be a megállóba, kicsit fentebbről lestem a busz érkezését, valamint a történéseket.
Hasonló rézbörű testvérek gondoltak egy nagyot, és nekiálltak az üresen álló telek kitakarításának. Ez dicséretes, de ügybuzgalmuk butasággal keveredve, okozott némi kellemetlenséget a környékbelieknek. Kivágtak ugyanis néhány fát, a nyesedéket pedig összerakták egy kupacba, a még zöld levelekkel borított ágakkal. Locsoltak rá némi olajat -biztos ami biztos-, aztán hadd szóljon alapon lángra lobbantották. Azazhogy lobbantották volna, mert a lángok elég nehézkesen akartak felcsapni, míg a füst igazi életre kelt! Mikor odaértem szállt mindenfelé a pernye, fulladoztak az emberek. A szembenálló Flamingó panzió is kapta rendesen az áldást, szórakozni igazán csak a tűzgyújtó mesteremberek tudtak, nekik ugyanis mindez nagyon tetszett! Láthatóan röhögtek az egészen, élvezték a fejcsóváló, döbbent és ingerült emberek köhécselő látványát. Jómagam nem is álltam be a megállóba, kicsit fentebbről lestem a busz érkezését, valamint a történéseket.
Hamarosan megérkeztek akiket vártam, a rend éber őrei jöttek intézkedni. Nyilvánvaló volt, hogy a környékbeliek közül valaki bejelentést fog tenni, így is történt. Megszakadt hát "jó munkásembereink" vidám hangulata, mihelyt elkezdődött az igazoltatás, és a tűz kioltatása. Ezen már mi szórakoztunk, ők bosszankodtak, hamar fordult tehát a kocka! Befutott a busz, majd mikor indulni akartunk, hangos szirénázással közeledett egy tűzoltóautó. El akartuk engedni, de nem kellett, mivel ők is ide igyekeztek tüzet oltani. Valaki őket is kihívta, ami kicsit túlbuzgóság volt, viszont mulatságosabbá tette a történetet. Nem tudom, hogy akinek ki kell majd fizetni a kiszállásukat és a bírságot, az mennyire fog jól szórakozni...?
1 megjegyzés:
Az indiánok nem raktak füstöt okádó tüzet, csak ha üzentek a füsttel. Fehér testvérem ezt nem tudta?
Uff én beszéltem!
Megjegyzés küldése