Szegedi "Cool"-túra

   Osztálykirándulásról készült beszámolómat ott fejeztem be, hogy Ópusztaszer után megérkeztünk a szállásunkhoz, ahol nagyon kellemesen telt az este. Takarodóig semmi probléma nem adódott, illetve ami mégis, arról nem érdemes itt szót ejteni. Általában betartották a gyerekek az alapvető magatartási normákat.

   Másnap reggel viszont kissé morcos volt a tanári különítmény, keveset aludtunk. Az nem probléma, hogy nem alszanak a diákok éjszaka, szinte kötelező jelleggel hozzátartozik egy kétnapos kiránduláshoz. Aminek nem örültünk, hogy néhányan nem fogták fel, hogy nem csak mi vagyunk a panzióban. Ők hangoskodtak, néha rohangáltak a folyosón, mindezt a határozott tiltás ellenére.

Megkapták jutalmukat, kicsit korábban kirámoltam a díszes csapatot a társalgóba, ahol kemény reggeli tornában örvendeztettem őket. Érdekes, ekkor már nem voltak olyan hangosak és aktívak... :D

A finom reggelit követően Szeged meghódítása következett. Mivel egy városnéző túra a mai fiatalságnak rettenetes kínokkal bír járni, ezért játékos formában oldottuk ezt meg. Egy helyi idegenvezető várt ránk a központban, ahonnan körsétát kellett tenniük 4-5 fős csapatokban tanulóinknak. Ezek a csapatok pár perces csúszással indultak útjuknak, majd 18 kérdésre keresték a választ.

Az a csapat nyert, aki a legtöbb helyes választ adta a feltett kérdésekre, illetve számított az idő is. Ez így mindenkinek elnyerte a tetszését, jókedvűen álltak neki a versengésnek. Ügyesen, gyorsan hajtotta végre a feladatokat szinte az összes induló, mindösszesen egy csoport futott ki az időből. Végül a "Hurkatőttők" csapata nyerte a szoros versenyt.

Miután ilyesformán megismerték a város fontosabb részeit neveltjeink, már eljött az ebéd ideje is. A Diáktanyának nevezett gyorsétteremben milánói spagettit kaptunk, sajnos a többségnek nem ízlett. Kissé zsíros volt, és a meleg időben nem esett a legjobban. Persze minden nem lehet tökéletes, ezért inkább ne panaszkodjunk!

Délután lesétáltunk a Tisza partjára, ahol még mindig áradás mutatkozott, a teljes rakpart víz alatt volt. Később a Dómban említésre került az 1879-es nagy szegedi árvíz is, ami akkor elpusztította az egész várost. Most szerencsére ennyire nem nagy a víz, de az országban idén is sok családnak mosta el az otthonát. A fogadalmi templom egyébként nagyon szép, és egy idegenvezető részletesen meg is ismertetett vele bennünket. Persze ekkor már mindenki nagyon fáradt volt, és inkább a szabadprogramot várta.

Erre a szabadságra a Kárász utcát elérve került sor. Itt kijelöltünk egy találkozási pontot, ahonnét csoportokban elengedtük a gyerekeket, majd mi is leültünk elfogyasztani egy finom jeges kávét. Eredetileg a Virág cukrászdában szerettük volna ezt megtenni, de sajnos valami okból kifolyólag zárva volt, így maradt a Capella, ami szintén nagyon kellemes és jó hírű hely. A Kárász utca és környéke nagyon szép, ezért is reméltük,  hogy alaposan bejárják a fiatalok. Mint később kiderült, a legtöbben azonnal bementek a McDonald's étterembe, és végig ott tartózkodtak.

Személy szerint ezen kicsit bosszankodtam, mivel tudta mindenki, hogy hazafelé majd megállunk egy ugyanilyen helyen. Különben is ez minden városban ugyanolyan, így felesleges időpazarlásnak tartom. Sajnos a mai ifjaknak mégis ez jelenti a fontosságot, na és persze a Plázák, bevásárlóközpontok. Elkeserítő!

Hazafelé az úton, már többen kezdtek elpilledni a buszon, az éjszakai nagylegények sorban dőltek ki. Most belőlünk tört ki a kisördög, és bizony nem hagytuk pihenni őket! Aki éjjel legény, legyen az nappal is!

Szekszárdon álltunk meg útközben egyedül, itt támadtuk meg a McDonald's-ot, bár én szívem szerint a szegedi történések miatt kihagytam volna. Mindenki kapott egy sajtburgert és egy McFreeze-t, de alig bírták kivárni. A korábbi aktivisták azonnal be akartak menni, és még rendelni saját maguknak! Ismét kicsit pipa lettem, mert ez már véleményem szerint tényleg túlzás! Nem is engedtem be addig senkit, amíg a közös rendelést ki nem osztottuk, azután viszont költekezhetett mindenki amennyit akart. A véleményem pedig kigondolható előző soraimból... /bocsánat, ha most egy cseppet ünneprontó voltam/

   A nap gyorsan elment, és fél nyolckor mindenki fáradtan, élményekkel telten ért haza. Ez a nap nekem egy kicsit unalmasabb volt, mint az előző, hiszen elsősorban a diákjaink voltak megdolgoztatva, de nekik remélem tetszett. Ismét születtek és szűntek meg barátságok, szerelmek, volt sok jó pillanat, néhány kevésbé vidám is. Mégis talán közelebb kerültünk ismét egymáshoz, és bár a közelgő nyári szünetnek mindenki örül, azért kicsit sajnálkozhatunk is, hiszen jó pár hétre búcsúznunk kell majd kedden. Én is vegyes érzésekkel várom a szünidőt, sokan fognak hiányozni, főleg ez az osztály! Apró méltatlankodásom ellenére nagyon jól éreztem magam a kiránduláson, elégedett vagyok mindkét osztály viselkedésével, köszönöm a jó hangulatot! Ne felejtsétek el megköszönni osztályfőnökeiteknek az ügyes szervezést és gondoskodást! Jövőre folytatjuk!