2010. június 8., kedd

A Töröcskei tónál

   Ma már erősen éreztette rajtam hatását az elmúlt napok megerőltető mozgásos sorozata, fájtak a sebeim, fájt az egészséges bokám, és még sorolhatnám. Mégis lelkesen ébredtem, bicegve bár, de elindultam egy újabb fárasztó nap irányába. Fél nyolcra össze is gyűltünk nyolcan, ma jöttek olyan osztálytagok is, akik a nagyobb túrákat még mellőzik. A tegnapi négyes Laurával, Zsuzsival, Evivel, és Grétivel kibővülve indult neki a rövid túrának.

   Én már amint korábban említettem elég leharcolt állapotban voltam, ám csekély vigaszt nyújthatott, hogy három tegnapi társam sem volt már 100 százalékos állapotban. Rajmi és Csenge szintén vízhólyagokat szedett össze, Boginak a térde fájdult meg. Mindez azonban egyikünk kedvét sem szegte, jókedvűen meneteltünk úticélunkhoz. Odáig nem nagyon találtunk sáros területet, így szépen tisztán értünk a tópartra. Ott ahol kiértünk éppen nagy volt az árnyék az erdő miatt, így tovább vonultunk a túlsó partra. Kerestünk egy félárnyékos nagyobb placcot, itt kiterültünk.
Meleg volt nagyon, így percek múlva kitört a tegnapi fröcskölős érzés mindenkin, jól átáztattuk magunkat. Rutinosan a lányok már fürdőruhában érkeztek, így probléma egy szál sem adódott. Nem szerettem volna vizes lenni, de ez rajtam kívül senkit sem érdekelt, így megtörtént aminek meg kellett... :D
Száradás közben kiépítettünk tuskókból egy kényelmesebb ülőhelyet, majd kártyajátékokkal folytattuk. Megtanítottam  az ökrös játékot is minden jelenlévőnek. Nagyon élveztük, közben csak úgy repült az idő!
Dél körül elpakoltuk a lapokat, és hála a nagy hőségnek ismét vizes fürdetés következett, ami cseppet hangosra sikeredett, mert egy horgászt a jelek szerint zavartunk.
Én naponta gyerekek között vagyok, és egyeltalán nem ítéltem őket zajosnak, egész nap kulturáltan viselkedtek. Mégis mivel megkért az elcsendesedésre, megtettük neki. Elnézést, hogy zavartuk, mi próbáltunk eleve távol helyezkedni tőlük, nem állt szándékunkban megzavarni a nyugalmát. Odébbálltunk, folytattuk a tó megkerülését. Itt aztán hatalmas sáros szakaszba keveredtünk, oda lett a tisztaság! Zsuzsi és Laura néha kicsit jobban megcsúsztak, el nem estek, de sárosabbak lettek mint mi. Mehetnek a mosógépbe, anyu biztosan szidja a hátsómat... Van ez így!
Ismét kártyáztunk egy kicsit, majd kézilabdával dobálóztunk. Fél kettőre eléggé elpunnyadt mindenki, így kiadtam az indulási parancsot! Mikor visszaértünk a városba, jókat derültünk a kinézetünkön. Mindenki nagyon koszos volt, beleértve engem is. Élvezet volt így végigvonulni szinte a teljes városon, közben ráadásul a sétálóutcán boltba is kellett mennünk. Kifogyott a vízkészletünk, pótolni kellett! Három után értünk vissza az iskolába, ahol néhányan kicsit még beszélgettünk, mielőtt végleg lezártuk a napot.
   Mindent összevetve ismét kellemesen ütöttük el az időt, ez a társaság pedig egyre inkább összecsiszolódik. Egy kis sport, némi játék, sok beszélgetés, remélem jó közösségépítő tréning ez "kis" tanítványaimnak! Igazán jó csapat, én nagyon szeretek velük foglalkozni, öröm a velük töltött idő. Hamarosan itt a vakáció, de mielőtt elbúcsúznánk, jöhet az osztálykirándulás!
     

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése