Tavaly bemutattam nektek már gólya úrfit, aki rendszeres látogató nálunk. Néha elhozza a párját is, de ő maga tényleg gyakran jön. A fecskék még mindig hiányoznak az udvarunkból, de szerencsére rá idén is számíthatunk. Első látogatásait már megtette nálunk!
Még a tavaszi szünet végén készítettem a képeket, amikor egyik délután hosszasan kint töltöttem az időt, fűnyírással, kerti munkálatokkal. Szorgalmasan tologattam a fűnyírót, amikor egy árnyék röppent el felettem. Felnéztem, és őt láttam ereszkedni. Nem zavarta sem a jelenlétem, sem a fűnyíró zaja. Láthatóan már hozzászokott az ember jelenlétéhez, valamint az általunk keltett zajokhoz. Körülbelül két órán keresztül járkált a társaságomban. Túl közel nem engedett menni, de nem is távolodott el túlságosan. A kissé mocsaras területrészünk miatt szeret hozzánk járni, így ha attól a területtől eltávolodtam, mindjárt belesétált. Ha közeledtem felé, kissé odébb ment, de nem vette menekülősre egyszer sem a figurát. Igazán jó volt őt ennyi ideig szemlélni, csak a fényképezőgép jutott túl sokára eszembe. Hiába, a munka volt az első!
Bundás néha erőteljesen ugatta, fel-alá futkosott a kerítés mentén, ám az úrfit még az sem zavarta. Jött - ment a birtokon, mint aki otthon van. Jól látja, mi mindig szívesen látjuk, nyugodtan otthon érezheti magát! Remélhetőleg még nagyon sokáig élvezhetjük a társaságát...
5 megjegyzés:
Ő mászkálhat a tó partján is. Nagyon valószínű, mert nincs tőletek távol. Láttam ma is, lépdelt az úton, végig a víz mentén.
Gólya úrfi aranyos, igazi eleganciával lépdel...nagyon jó képek!
"még nagyon sokáig élvezhetjük a társaságát..."
Legyen így! Én is mindig rácsodálkozom milyen otthonosan mozognak a házak között, milyen szépen tudnak lavírozni.És ha rá száll a kéményedre??
"Madarakkal kapcsolatos szokások hiedelmek,szólás-mondások" blogban olvastam....
-Bár a gólyapárok nem telelnek együtt, előszeretettel térnek vissza régi fészkükhöz, és így a hímek és nőstények újra egy párt alkotnak. Ez a "látszólagos" házastársi hűség valamint az, hogy a gólyák még akkor is gondoskodnak fiókáikról, amikor azok már tudnak repülni, megerősítette a fejekben a gólya és az ember családi életének párhuzamba állítását.
-Egy másik legenda szerint a még meg nem született gyermekek lelke vizes területek, tavak, lápok, mocsarak fölött lebeg. Mivel a gólyák gyakran repülnek ilyen helyekre, kialakult az a vélekedés, hogy visszatérve magukkal hoznak néhány születendő lelket.
MJ - ő az, egészen biztosan! Szoktam látni én is, amint a tó irányába elrepül felettünk.
annalíz - köszi!
baratella - Köszönöm ezt a szép kiegészítést! :)
Nagyon jó fotó! Gratulálok!
Megjegyzés küldése