Búcsú

   Itt van Zsuzsi legújabb verse, ami a búcsú címet kapta. Nem meglepő, hiszen nyolcadikos osztályunk tagja,  hamarosan elballagnak az iskolából. Egy hónap múlva véget ér nyolc év, ami rengeteg élménnyel gazdagította a társaságot. Voltak szép és jó, de kellemetlen pillanatok is, ez idő alatt. Kialakult egy nagyszerű közösség, amitől mindenképpen nehéz lesz megválni. Erről is szól Zsu mostani költeménye. Szomorúság ide vagy oda, az úton menni kell tovább, ez az élet rendje...

Búcsúzik a blogom is, az ifjú költő tollától, ugyanis megnyitotta saját helyét, innentől fogva ott fognak megjelenni a legújabb szerzemények. Köszönöm, hogy megismertethettem olvasói táborommal ezeket az értékes kis műveket! Aki pedig továbbra is szívesen olvasná Zsuzsi verseit, iratkozzon fel hozzá követőnek, én is megtettem már!

Búcsú...

Itt a búcsú ideje, melytől mindig féltem,
Fájni fog a szívem,mindig is ezt véltem.
Egyik szemem sír a másik pedig nevet,
Elfeledni nem fogom a közös emlékeket.

Annyi minden történt, mit egymásért tettünk,
De néha apró dolgokon is nagyon összevesztünk.
Próbáltunk segíteni egymásnak ha kellett,
Ezért is fáj, hogy e nyolc év oly gyorsan elment.

Szemem előtt emlékképek pörögnek gyorsan,
Az a sok szép hely, ahol veletek voltam.
A sok beszélgetés, mely gyógyította lelkem,
A rengeteg nevetés, mely javította a kedvem.

Ezer hála nektek, hogy veletek lehettem,
Hogy nektek köszönhetően sokat nevettem.
Szeretlek titeket, és hiányozni fogtok,
Az én szívemben örökké benne vagytok!