

Ez a szakasz igen meredek volt, jól elfáradtunk. Továbbmentünk Ropolypusztának, majd a 67-es főutat elérve leereszkedtünk Bőszénfára, ahol újra erdészeti útra kanyarodtunk, Lipótfa felé. Ez azért is szép rész, mert az erdő előtt jobbra tenyésztett szarvasokat, vaddisznókat láthattunk. Hosszú kanyargós, nem a legjobb minőségű, ám csodaszép úton vágtunk át a Zselic legbensőbb részein. Sok helyütt erősen meredek, fárasztó szakaszok voltak. Folyamatosan fenyegetett minket a zivatar is, de ez csak fokozta a hangulatot. Dörgött, villámlott, de az esőt szerencsére végig megúsztuk.
Megcsodáltuk a bányai panorámát, majd Kaposszentbenedekig kerékpárúton haladtunk. A Petörke tározó mellett felkapaszkodtunk a szőlőhegyre, ami nem kis munka volt. Nagyon meredek az az emelkedő, főleg ennyi tekerés után! Szennába érkeztünk vissza, ahonnét a már ismert úton hajtottunk tovább a célig.
Nagyon tartalmas, fárasztó, ám kellemes napunk volt. Mindkét kísérőm szépen bírta a hajtást, bár Bogyi nagyon elfáradt. Az vesse rá ezért a követ, aki nem tette volna, hiszen amikor végleg leszálltunk a kerékpárunkról, már 92 km megtett utat mutatott a számláló... :)
2 megjegyzés:
Jó "kis" útvonal, jó "kis" túra.
Gyönyörű fotók, kellemes kirándulás lehetett:)
Megjegyzés küldése