Összetörve

   Első autómat diplomaosztóra kaptam szüleimtől, egy Polski Fiatot, más néven kis Polskit. Sokféle gúnynévvel ellátták ezt a kisautót, mint például nyuszibusz, vagy egérkamion, egy azonban biztos, ennek az autónak igazi egyéni kisugárzása van. Nagyon szerettük a járgányt, éppen ezért roppant bosszús voltam, amikor egy türelmetlen és felelőtlen sofőr miatt összetörtem.

   Nagyon jó állapotban lévő autóról volt szó, teljes motorfelújításon esett át, amit egy autószerelő barátommal közösen végeztünk el. Minden hibátlanul működött rajta, szép hangja volt, jól is ment. Olyannyira, hogy voltunk vele Szlovéniában, Horvátországban, közel az olasz határhoz. Abszolút megbízható szerkezet volt, így mikor mégis úgy döntöttem lecserélem egy nagyobbra, hamar találtam rá olyan vevőt, aki szép áron elvitte volna. Igen ám, de jött a baj!

2003. augusztus 20-án hazafelé tartottam, amikor a tegnap említett kanyarban kivágott elém egy nagy Peugeut Boxer. Meglepő volt a dolog, mert közel voltam, nappali fény volt, így látszódtam is rendesen, amúgy pedig olyan helyen történt, ahol nem tanácsos előzésbe kezdeni. A török sofőr azonban elunhatta a hosszú kocsisort -a Balaton felől nagy tömegben érkeztek Kaposvár felé az autók-, mert belekezdett a manőverbe, mi pedig ott voltunk vele szemben. Frontálisan egy kis Polskival nem jó karambolozni, így azonnal letértem az útpadkára, el is kerültem az ütközést. Amikor vissza akartam térni az útra, akkor történt a második baj, mivel a mély útpadka megdobta a kocsi viszonylag könnyű elejét, és bepördültünk. Sikerült szépen megfogni az autót, pont az ellenkező sávba fordultunk be, majd gyorsan dobtam az egyest, és adtam a gázt. Gondoltam megúsztuk, mikor jött hátulról a csattanás. Egy másik vétlen sofőr már nem bírt megállni, pedig fékezett, hiszen látott mindent. Mindez egy pillanat alatt lezajlott, ott maradt két összetört, menetképtelen, vétlen autó, az ijedt utasokkal. A Boxer persze továbbment! Nagy gondban lettünk volna, de szerencsénkre a vétkes sofőr mögött egy civil nyomozó tartott Kaposvárra, aki mindent látott, és azonnal leszorította a menekülőt, majd hívta a kollégákat. Köszönöm neki akkori példamutató helytállását, és segítségét! Mire első döbbenetünkből és dühünkből felocsúdtunk, már vissza is jött, és intézkedett. A kiérkező helyszínelők is megállapították a szemtanúk, valamint a nyomok kiolvasásából a török vétkességét,  aláíratták vele a betétlapot, és a jegyzőkönyvet. Ő persze tagadott, sőt hirtelen még magyarul is elfelejtett egy időre, amikor a nyomozók kezdték faggatni. Gerinctelen emberke volt, de hiába védte magát hazugságokkal! A közlekedési kultúránkra jellemző, hogy a kitett elakadásjelző háromszöget pillanatok alatt elütötték, a kézjelzésekkel irányító úrnak visszaintegettek, majd további két koccanás is történt a kialakult sorban. Enci nagyon megrémült a karambolban, de összességében azt kell mondanom, hogy sok szerencse ért minket a szerencsétlenségben, így másnap nyugodtan mentünk a biztosítóhoz.

Itt ért az újabb meglepetés! Időközben az emberkénk már járt bent, és visszavonta a betétlapon szereplő aláírását, mondván kényszerítették. Nem semmi! Három hónapot kellett várni csak arra, hogy a rendőrség hivatalosan lezárja, és átküldje a papírokat a biztosítóhoz, aki onnantól foglalkozott az üggyel. Mondanom sem kell, hogy a károm negyedrészét fizették csak ki, mivel idős autóról volt szó, és a tényleges állapot helyett országos adatokat néztek. Sok pénzt buktam a történeten, de megcsináltattam életem első autóját, szépen rendbe lett hozva, majd elég jó áron el is tudtam adni. Mindez több mint fél évbe tellett!

   Azóta sokszor eszembe jut a kis "egérkamion", sok kalandunk volt együtt, nagyon a szívemhez nőtt. Pár évig még biztosan működött, majd az új tulaj is lecserélte, Pécsre került. Azóta nem tudom mi van vele, szerintem már nem üzemel, pedig ha vigyáztak volna rá, még mindig jó autó lenne. Remélem tévedek, továbbra is fut valahol, rója a köröket, és messze elkerüli az összetört helyzeteket.