Mozivilág

   Ma délután moziban voltunk a felső tagozat tanulóival. Ilyenkor azt gondolná az ember, hogy milyen jó a kísérő pedagógusnak, a gyerekekkel együtt pihenhet filmnézés közben. Akkor mitől vagyok minden ilyen alkalommal sokkal fáradtabb mint egy szokványos délutánt követően? Erről itt egy kis ízelítő.

   Jó ha tudja mindenki, hogy minden indulás előtt "hegyi beszédet" tartok a magatartási és közlekedési szabályokról, és sajnos utána másnap, újból. Később mindig kiderül, vagy fület nem mostak a gyerekek, vagy azt gondolták a falnak beszélek, esetleg nagyon gyenge a rövidtávú memóriájuk. A mozi az iskolától, gyors tempóban is fél órányi járásra van, ami nekem egyáltalán nem probléma, szeretek mozogni, sétálni, rendszeres túrázó vagyok. A nyüzsgő, eszetlenkedő tanulókra azonban folyamatosan élesen figyelni kell, állandó kontroll alatt kell őket tartani. Ebben csak azt nem értem, hogy elvileg mindenkinek megtanították már a szülei is, hogy miként illik utcán viselkedni, tőlünk pedagógusoktól pedig állandóan hallják az instrukciókat. Eredmény? Negatív!

Beérve a moziba, mindenki megrohamozza a büfét, mert eddig sajnos nem tiltottuk be. Javasoltuk, hogy ne vegyék igénybe, de ilyenkor nyoma sincs a válság érzetének! Hihetetlen, mekkora összegeket otthagynak egy kis kukoricáért, kóláért, crispsért, vagy egyéb élelmiszerhulladékért. Nem az én dolgom, csak ingatom rajta a fejem.

Bent filmnézés közben, a mai gyerek egyszerűen nem tud nyugodtan maradni, nem a vetített műsorral foglalkozik, minden egyébbel. Eszik, iszik, közben jár a szája! Nem rágás, beszéd céljából! Talán ennek köszönhető, hogy a méregdrága kukorica fele a földön marad, talán az izgő-mozgó lökdösődő magaviseletnek. Szeméthegyeket hagynak maguk után, ami szerintem felháborító, még úgyis, hogy ilyen árak mellett bőven benne van a takarítás is. Engem azonban annak idején, nem erre tanítottak a szüleim, így nagyon zavar. Minden nevelői célzatú beszélgetés ellenére újabbnál újabb problémákkal találkozom. Hangosak, trágárak, nyugodt filmnézésnek nyoma sincs, pedig nem megyünk el szó nélkül a helytelen cselekedetek mellett. Ma két fiút, azon kaptam, hogy nekiálltak kommandózni a székek alatt... Jó poén, csak éppen nem kultúrált viselkedés, amire tanítjuk őket! Honnan vették? Nem is értem igazán, az azonban biztos, hogy ez már lassan nekem is sok. Legutóbb amikor itt méltatlankodtam egy hasonló problémán, akkor egy barátom megjegyezte, hogy öregszem. Tényleg ennyi lenne? Én fiatalabb valómban is tudtam, mit illik, és mit nem. Nyolc éve viszek moziba gyerekeket, eddig ők is tudták. Voltak mindig apróbb fegyelmezetlenségek, de mindig tudták, hol a határ. Most elértünk a jelek szerint egy olyan korosztályhoz, akik nem tudják, vagy nagyon alacsonyak az erkölcsi korlátaik. Így azonban mi lesz, ha majd az ő gyerekeik lesznek ennyi idősek? Bele sem merek gondolni...

   Úgy gondolom, ezért a mai mozi is felelős, túlságosan követjük ebben is Amerikát. Régen a mozinak hangulata volt, randihelynek, kultúrált szórakozásnak számított, ma már zabálásról, és bömbölő hangeffektekről szól. Megpróbálom újra rendbe tenni a fejeket holnap, jövőre nézve pedig nem tudom, hogy akarok-e mozilátogatást szervezni ilyen körülmények között. Gondolkodom a megoldáson, de a helyzet itt is aggasztó. Álljak neki szelektálni? Pont a neveletlen módon viselkedő gyerekek szülei lesznek a leginkább önérzetesek! Így azonban nem maradhat a dolog, most kell megálljt parancsolni, amíg még nem olyan súlyos a helyzet! Még csak annyit: Tisztelet a kivételnek!