A vad szeszélyes, és a békés szépséges

   Barátaink meghívásának eleget téve jutottam el múlt nyáron először, egyik igencsak szép és látványos határmenti folyónkhoz úgy, hogy azzal kicsit meg is ismerkedhettem. Ismét rájöttem akkor, hogy mennyi szépség és felfedezésre váró izgalom leledzik kis hazánkban, ami mellett hajlamosak vagyunk lustaságból elmenni. 

   Jártam már korábban is Barcs környékén, voltam a Dráva közelében, de eszembe sem jutott alaposabban megfigyelni, körülnézni annak partján. Szerencsére egyik ismerősömnek van ott kiépített horgászhelye, rendszeresen jár oda, és meghívott engem feleségemmel együtt, hogy töltsek el velük egy-két napot. Nagyon nagy élmény volt, természetkedvelőknek igazi paradicsom! Mindig szerettem kint a természet lágy ölén, erdőkben, folyó és tópartokon csatangolni, kedvelem azokat a sportokat, mely mindezekhez köthető. Így aztán nagyon élveztem a sétákat a Dráva partján, ahol viszonylag még érintetlen a természet, illetve az a kevés kiépítettség ami jellemzi, az beleolvad a környezetbe. 

Vad és szeszélyes folyó a Dráva, erős sodrással, mély gödrökkel, kiszámíthatatlan örvényekkel. Úsztam benne nem is keveset, így elmondhatom nem volt könnyű, küzdeni kellett rendesen, hogy legyőzzem vad mivoltát. Úszni nem tudóknak nem ajánlom! A halfogás is változatos izgalmakat rejt magában, nem egy nyugodt tavi horgászatról van itt szó! A folyón horgászni igazi élmény. Ha bárki felnőttnek érzi magát ahhoz, hogy kb. 100 millió szúnyogot elviseljen négyzetcentiméterenként, mindezt akár 35 fokos hőségben, a teljes felszerelést kilométereken keresztül őserdőben cipelje, napokat töltsön a part közelében, akkor felejthetetlen élményben lesz része. Nem Mongóliában, Új-Zélandon, vagy az Amazonason, hanem Európa közepén! Fogtunk halat, keszeget, törpeharcsát, de ami leginkább élvezetes, márnát! Sportos, küzdeni tudó hal, érzékeny bottal igazi sportélmény a kifogása! Mindeközben csend honolt az egész környéken, csak a víz zúgását, a madarak énekét, a felugró halak csobbanását lehetett észlelni. Néha egy-egy kajakos, kenus, csónakos zavarja meg ezt az idilli képet.

Néhány száz métert kellett csak gyalogolnunk, és rátaláltunk a folyó egy holtágára, az Ódrávára. Holt ág, de mennyire tele van élettel! Első ránézésre magával ragadja az embert a látnivalók sokasága. Vizicsibék, tőkés récék, vizi madarak mindenhol, amerre a szem ellát. A víz felszínén békalencse, a lebegő hínár alkotója a rucaöröm és a békatutaj. A gyökerező hínárban társulásalkotó a fehér tündérrózsa, hatalmas kerek, a víz színén úszó leveleivel, gyakran a sárga szirmú tavirózsával együtt. Ugyancsak sárga virágszőnyeget képez nyáron a tündérfátyol, de mindezt elmondani nehéz, látni kell! Itt tényleg nyugalom honol, még a madarak sem lesznek idegesek megjelenésünkkor. Itt is lehet horgászni, de igazán csak csónakból, néhány megtisztított területen, szigorúan úszós szerelékkel. Nekünk nem volt különösebb szerencsénk, csak törpeharcsák rángatták horgunkat, ám az élmény akkor is mesés volt.

   Nem tudok leírni minden ott szerzett tapasztalatot, akkor regényírásba kellene kezdenem. Érdemes azonban megismerni országunk ilyen gyöngyszemeit, nem biztos, hogy érdemes mindig drága külföldi utazásokba bonyolódni, ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és valami szépet lássunk.