Bakancsosok

   Tegnap már említettem, szombaton az időm nagy részét a szabadban töltöttem el, hetedikeseimmel mentünk túrázni. Egy hétig esett előtte az eső, így többször aggodalommal gondoltunk bele a közelgő programba, ám az égiek végül megkönyörültek, és nagyon kellemes időnek örvendhettünk.

   Fél tízkor kezdődött a közös menetelés, ekkor 14-en vágtunk bele a két hetedik osztályból, a Zöldpont által rendezett, idei második kihívásunkba. Múlt alkalommal 30 km-es teljesítménytúra volt, most a futásé volt a fő szerep, töltelékként került be egy nyolc km-es gyalogtúra a programba. Ezt a hosszúnak nem mondható távot a kaposvári jégcsarnoktól kiindulva, a Zaranyi erdőben kellett megtenni a Desedáig, majd a kerékpárúton vissza. Mi azért is ezt választottuk a futás helyett, mert szeretjük a természetet, az erdőt, és jólesik közben vidáman beszélgetni. Hamar letudtuk ezt a kis sétát, majd a többségtől elbúcsúzva néhányan nagyobb, privát kirándulásba kezdtünk. Ide már nem jött mindenki, csak azok akik rendszeresebben tesznek meg ilyen nagy távokat lábbusszal, mert ez már nagyobb fokú edzettséget kíván. Azok akik a szervezettebb keretek közötti apróbb kört rótták le velünk, remélem nagyon jól érezték magukat, és legközelebb is elkísérnek minket! Nagyon örültem, örültünk a társaságuknak!

Mi innentől fogva még körülbelül 20-22 km-t lépdeltünk, átkeltünk a városon, a Cseri parkon át kimentünk a kecelhegyi városrészbe, onnan pedig a Tókaji parkerdőbe. Miután az ottani forrás vizéből felfrissítettük magunkat, haladtunk tovább Kaposszerdahely irányába, át a Töröcskei tóhoz. Itt rövid pihenőt tettünk, mert nagyon jó tempóban haladtunk, és innen mentünk vissza a városba. Saját nevemben beszélhetek csak, de szerintem kellemes pillanatokat éltünk át az alatt a pár óra alatt, amíg gyakorlatilag teleszívtuk a tüdőnket tiszta és friss levegővel, süttettük magunkat a nap éltető sugaraival, és edzettük testünket a kemény menetelésben. Időnként, pusztán a hangulat fokozása érdekében  kicsit "eltévedtem", jópofa ábrázatokat lehet ilyenkor kicsikarni szerencsétlen tanulókból, bár ebben határozottan Bogyi  vitte a pálmát, néha örültem, hogy szemmel csak képletesen lehet verni...
A fiúkat nem hatotta volna meg, ha tovább maradunk, a Csenge pedig könnyedén átlátott a szitán. Bogi nézését sem kell komolyan venni, pillanatok alatt kúszott arcára mindig a már megszokott, és annyira kedvelt mosolya! Persze mindezek mellett sokat beszélgettünk, még jobban megismertük egymást, és legfőképpen közelében nem voltunk semmilyen technikának, leszámítva a fényképezőgépként használt mobiltelefont. Még jó, hogy Bogi legalább elhozta, különben az egész nap fénykép nélkül maradt volna meg csak az emlékeinkben, így azonban párat meg is tudtam mutatni.

   Ezeket a túrákat csak ajánlani tudom kicsiknek-nagyoknak, egészséges, tartalmas program. Nem kell ilyen nagy távokat megtenni, elég kisebbekkel kezdeni, majd fokozatosan, igény szerint lehet növelni. Legközelebb biciklitúra lesz májusban, 40 km-t fogunk tekerni! Készüljön, aki jönni szeretne!