Kulturált vitát!

“Ha vitatkozol, dühöngsz és ellentmondasz, néha győzöl, de hiú siker lesz, mert sohasem szerezted meg az ellenfeled jóindulatát. ” (Benjamin Franklin)  

   Nem a mi iskolánkban történt a dolog, de megtörténhetett volna nálunk is, lehet, hogy tudtomon kívül volt is ilyen. Biztosan nem egyedi eset, sajnos hallottam már hasonlókat korábban is. Szülők vitája az osztályteremben!

   Egy szokványos iskolai nap nem telhet el anélkül, hogy gyerekek között nézeteltérés ne támadna. Természetes velejárója a társas kapcsolatoknak, hogy nem értünk egyet valamiben, és összeszólalkozunk. Miért pont a fiatalok lennének ebben a kivételek? Ők azonban sokszor teljesen spontán, gondolkodás nélkül hajlamosak csúnyát mondani a másikra, majd öt perc múlva ki is békülnek, megy a játék tovább. Így történt ez az  egyik általános iskola második osztályában is,  ahol azonban a szülők folytatták a csúfságot, miután megérkeztek. Az egyik gyerek ugyanis elmesélte a dolgot, anyukája pedig azonnal nekiesett a másik gyereknek és annak anyukájának. Lényegtelen, hogy a gyerekek már régen lerendezték egymás között, megbeszélték a helyzetet a tanítójukkal, a kedves szülő nekiállt balhézni a többi gyerek előtt. Éppen csak verekedésig nem fajult a dolog, de a jelen lévő pedagógus sem tudta őket megfékezni, sőt a támadólag fellépő szülő kislánya ,már sírva kérte anyukáját a befejezésre.

Nem értem, hogy értelmes, felnőtt emberek, hogyan képesek ennyire felelőtlenül, meggondolatlanul cselekedni? Miért kell a nézeteltéréseket ilyen durva módon lerendezni? Máshol nem lehetett volna? Miért nem tudják egyesek kulturált párbeszéd formájában megbeszélni az őket érintő dolgokat? Megértem, ha egy szülő védi gyermekét, de biztosan mindenbe bele kell szólniuk? Milyen viselkedés az, amit egy jelen lévő felnőtt ember sem tud megfékezni? Őt megértem, hogy nem akart szintén ilyen szintre lealacsonyodni, mert csak azzal ért volna célt. Esetleg egy vödör hideg vízzel! Értetlenül álltam az esemény előtt, és állok most is.

   Belegondoltam, hogy ha érett felnőtt emberek ilyen példát állítanak a felnövekvő nemzedék elé, akkor hamarosan el fogunk állatiasodni, mert hiába az iskolai példamutatás, ha a társadalom más területein pont az ellenkezőjét tapasztalják tanulóink. Nem hiába mondták mindig a régi öregek, ha mérges vagy, előbb számolj el tízig, és gondold meg, miként cselekszel! Minden általánosítás nélkül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha vitába keveredünk, azt is illik kulturált formában lefolytatni!