Hol vannak ők, akik gyermekkoromban még oly sokan voltak, hogy tele volt velük az ég? Merre cikáznak villámként a magasban kis villásfarkú barátaim, otthonunk legközelebbi szomszédai? Miért nem hallom már kedves reggeli csicsergésüket, mikor végre felpattannak álmos szemhéjaim? Áprilistól szeptemberig mindig az ő lágy és dallamos énekük verte ki szemünkből az álmot, ébredés után vidáman köszöntöttek. Most csend van.
Lassan itt az április vége, és alig látok fecskét. Érkeztek a faluba és a városba, de nagyon megcsappant létszámban. Mivel ilyenkor már régen itt szoktak lenni, ezért nagyon aggódunk miattuk. Két fészkük is van nálunk, mindegyik üresen maradt, pedig évek óta hűséges visszatérők, jól szokták magukat érezni. Mi történhetett akkor? A 2010-es év madarai a fecskék, nagyszámú ritkulásuk miatt. Mindhárom fecskefajunk nagy bajban van, előzetes becslések szerint 2020-ra teljesen kihalhatnak! Az arab országokban egyenesen vadásszák őket, hálóval fogják be, és levest készítenek belőlük. Nálunk sokan leverik a fészküket, elűzik őket, a klímaváltozás sincs rájuk jótékony hatással. Az ember szép lassan ismét kipusztít egy csodálatos fajt, éppúgy, ahogy tette azt már számtalanszor történelme során. Sohasem tanulunk hibáinkból? Ha nem védjük a természet értékeit, mivé leszünk egykor mi, a legnagyobb értelemmel ellátott faj? A fecskék egykor nagyon fognak hiányozni mindenkinek, aki még ismerte őket, de akkor már késő lesz, most kellene fellépnünk a védelmükben! Utáljuk a bogarakat, permetszereket használunk ellenük, ezzel mérgezzük saját magunkat is, pedig az említett madárkák közül naponta, csak egy is több százat pusztít el! Persze amíg van mit pusztítania, vagy van ami pusztítson. Mert mindkettőt akadályozzuk. Nagyon gyűlölöm, hogy olyan területeken is beleszólunk a természet működésébe, ahol nem kellene, mert csak ártunk vele! Ideje lenne észrevenni, emberek baj van!
Ez csak egy példa volt a sok közül, még rengeteg van. Védjük a természetet kedves barátaim, tegyünk meg mindent a fecskék megóvása érdekében! Én például, ha előkerülnek egyáltalán még a kis frakkba öltözött madárkáink, biztosan teszek ki nekik műfészket (mert már lehet ilyet is kapni), hogy a kicsinyeik is szokjanak hozzánk. Hagyom őket élni, és élvezem szeretetteljes társaságukat, amíg csak lehet. Még reménykedem, talán csak a rossz időjárás miatt késnek. Fecsik, várunk titeket, gyertek haza!
4 megjegyzés:
Kérdezed, hogy soha nem tanulunk hibáinkból? NEM. Azt szajkózom mindig, ami sajnos realitás: a világ bizony dögrováson van.
Ez tényleg aggasztó, már itt kellene lenniük!
Panel-lakóként, sosem tüntek fel ezek a dolgok. Az állatok közelébe, csak az ismeretterjesztő filmek visznek. (kivétel Lavina, Bolognese kiskutyám) Elképesztő, amit leírtál. Mivel vándormadarakról van szó, szinte képtelenség ezt a folyamatot leállítani. Talán az útvonalukat érintető országok törvényhozóinak szigora lenne a megoldás.
Hazánkban, a hiúz és a farkas eltűnt fajnak volt nyilvánítva. Az országhatárokat szerencsére nem ismerik, így a Zempléni-hegységben újra rábukkantak néhány példányra. Fokozottan védett állatként, a hiúz eszmei értékét 500 000,- a farkasét pedig 250 000,- Ft-ban állapították meg. Nagyragadozókról lévén szó, sokan tartanak tőlük. Én viszont attól, hogy ez nem lesz elég visszatartó erő annak, aki a kandallója közelében szeretné tudni őket.
A fecskék is fokozottan védettek, eszmei értékük 10000 ft, ám ez senkit nem tart vissza. Nehezen ellenőrizhető a védelmük. Legnagyobb baj, hogy a fészküket sorozatosan leverik, most is tapasztaltam, hogy egy panel pucolása közben a kőművesek olyan fészkeket dobtak el, amelyek már tele voltak tojással. Ezzel egyszerre hány fecskének az élete szakadt meg? A nagyvadakat is ugyanígy pusztítjuk, sajnos ez van.
Megjegyzés küldése