Védd a keféd!

   

   Érdekes, a multik mellékhelyiségeiben szinte mindig találok meglepő dolgokat. Pedig nem azért járok oda, biz'isten mondom! Csak a szükség hajt be ezekre a helyekre, az is roppant mód ritkán. És mégis! Legutóbb a barkácsáruház furcsa piszoárja lepett meg, most azonban egy ennél sokkal higiénikusabb dologra lettem szemfüles.

Papi pipa 30

  Évek óta szerettem volna elmenni erre a dél-zselici túrára, valahogy mégis mindig kimaradt. Elsősorban az odautazás miatt, mivel tömegközlekedési eszközökkel nem lehet eljutni Ibafára a kezdési időpontig, sőt a visszaút is igencsak nehézkes. Autóval kell tehát nekiindulni, ami ugyan nem akadály, mégis valahol egyfajta gát. Ez meg is látszik a túra látogatottságán, mivel most ebben a gyönyörű időben sem voltunk túl sokan. Mi azonban Bogival és Rajmival részt vettünk az eseményen, és egy nagyon szép környéket járhattunk be ezáltal.

Állati...

   Pénteken délután kilátogattunk új osztályunkkal a Kaposvári Egyetem Állattenyésztési napjára, a Pannon Lovas Akadémiára. Az egyetem 10 éves jubileumát ünnepelte, de a hagyományos gazdász képzés is már 50 éves múltra emlékezhet vissza. Immár ötödik alkalommal köszöntötték a magyar agrárium és különös tekintettel a magyar állattenyésztő társadalmat Kaposváron, mi először látogattunk ki ide.

Dobogón a sulival

  

  Bár a nevezők száma most meg sem közelítette a tavaszi futáskor elért értéket -amellyel Kaposvár elnyerte a vidék futó fővárosa címet-, azért most is több ezren álltak rajthoz tegnap, a Kossuth téren. Mi is ott voltunk, nem is eredménytelenül!

Ragacs 2 - avagy hogyan Ne süssünk pillecukrot

    Tegnapi bejegyzésemhez kapcsolódva juttatta eszembe a Bohóc, hogy volt már hasonló ragadáncs történetem, bár az azért nem olyan érthetetlen, és egészségtelenségre utaló sztori, mint az előző. Bohóc a pillecukrot ajánlotta a figyelmembe, ezzel történt meg a következő eset....

A ragacs

    Vasárnap egy hosszabb autóút alkalmával "bűnözni" támadt kedvünk Encivel, megkívántuk a gumicukrot. Az útba eső multinál vettünk is egy zacskóval, zöld almás, savanyú ízesítéssel. Igen ám, de közben a jégrém is kínálta magát, így a cukor elfelejtődött...

Árokban

Fotó: Kötél Életmentő Egyesület

   Ismét hozta a tőle "várható" izgalmakat a 67-es út alattunk húzódó szakasza. Reggel hat órakor, a még csendes reggeli napfelkeltében, a kávémat kortyolgatni mentem ki a teraszra. Arra lettem figyelmes, hogy az érkező autók folyamatosan lassítani kezdenek alattunk. Ez nagyon ritka, szinte mindig balesetet sejtet...

Gyorsak voltak a jelentkezők

   A tavalyi "tanévre meghirdetett időpont rekordgyorsasággal megtelt!" - írtam ezt egy évvel ezelőtt szeptember 13-án, a sítáborral kapcsolatban. Sokan meglepődtek akkor, kicsit még én is. Ma újabb rekordot állítottunk fel...

Leleményes kis "aprólékok"

   Bár a nyárnak vége, sőt az iskola is megkezdődött már, még nincs kedvem erről írni. Szívesen tekintek vissza inkább azokra a pihenéssel töltött hangulatos napokra, amelyekből ha sok nem is, de azért akadt néhány. Ez a kis pillanatkép például nagyon megragadott, muszáj volt megörökítenem.

Fáról-fára meneteltünk

  

 Bár a tanév még nem kezdődött el, már összerántottam kis csapatomat, akikkel engedtünk a természet hívó szavának. Szombaton - a nyár talán utolsó kánikulai napján-, a Zselici négy fa elnevezésű, 30 km-es túrán vettünk részt. Csapatunk négy főből állt, Bogi, Gergő, és Ricsi adta a lelkes kíséretet. A nagy hőség ellenére nagyon jól sikerült a napunk.

Sokat sok csapásra...

   A nyár elejére nem voltak jellemzőek, sőt amióta egyre inkább háttérbe szorul az otthoni állattartás, azóta amúgy is egyre kevesebb van belőlük. Mostanság azonban - az ördög tudja honnan-, tömegével szálltak meg bennünket, és folyamatosan megy az inzultus. Most is...

Cserépmanusz

 Írtam már korábban is cserépfigurákról, de azokat Enikő készítette itthon. Most egy nem általunk gyártott, az eddigieknél jóval nagyobb darabot mutatok nektek, melynek elkészítése roppant egyszerű!

Cirmi cicánk emlékére (†)

Érkezése után

   Összeszorult szívvel ültem most ide. Kilenc éve lakunk jelenlegi lakhelyünkön, ekkor költöztünk össze Enikővel, külön a szüleinktől. Most egy olyan baráttól kellett elbúcsúznunk, aki fél év híján végig velünk volt. Cirmi cicát 2003 nyarán fogadtuk be, ekkor kaptam iskolám igazgatójától ajándékba. Rövid idő alatt nagyon megszerettük, és a mai napig hűséges társunk volt...

A rajtolás

   

   Iszonyat hőség volt ma. Nem is nagyon volt kedvünk kidugni az orrunkat a tíz fokkal hűvösebb házból, inkább bent dolgozgattunk, lustálkodtunk. Idén még úgysem pihentünk semmit ezen a nyáron. Délután négy körül azonban kimentem egy kicsit labdázni Bundással, akkor lettem figyelmes a képen is látható érdekességre.

Beköltözött!

  Legutóbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy egy rozsdafarkú család a második fészekaljhoz éppen költőhelyet keres, és nagyon nézegetik a tavaly macskatámadás áldozatául esett kis fecskefészket. Akkor még nem volt biztos, hogy beköltöznek-e, ma már az!