Tegnapi bejegyzésemhez kapcsolódva juttatta eszembe a Bohóc, hogy volt már hasonló ragadáncs történetem, bár az azért nem olyan érthetetlen, és egészségtelenségre utaló sztori, mint az előző. Bohóc a pillecukrot ajánlotta a figyelmembe, ezzel történt meg a következő eset....
A mályvacukor tipikus amerikai édesség, ami ebben a formájában kb. az 1800-as évek közepétől készül, és nagyon közkedvelt. Valójában nem más, mint felhabosított tömény cukor, szintén jelentős zselatintartalommal. 2009 augusztusában Bogiékkal voltunk rövid nyaraláson a Dráva mentén, erről már meséltem korábban. Gyönyörű hely, kellemes nyugodtságot áraszt. Ekkor az egyik este grilleztünk, sütögettünk tábortűz mellett. Desszertként Bogyó szüleinek jutott az eszébe, hogy az amerikaiak ezt a marshmallow-t parázs felett szokták sütögetni, úgy fogyasztják. Mindannyian kíváncsiak voltunk rá, így kipróbáltuk!
Az az igazság, hogy nagyon jól szórakoztunk, nevettünk rendesen! Ízre változást nem nagyon éreztem, minimális különbséget tapasztaltam csak. Ezek alapján pedig arra a megállapításra jutottam, hogy jobban szeretem a pillecukrot zacskóból fogyasztani, mint amerikai módra. Ha sütni akarok, maradok a szalonnánál!
4 megjegyzés:
Zselatin ide vagy oda, a pillecukrot én is szeretem. :o)
És a vattacukrot....
Bóti pillét, bótit! Abba sok az E betű! Thűűű!
Köszönetem a kiemelésért! :))
Én is, én is!!! :)
Nagyon szívesen!
Megjegyzés küldése