Fáról-fára meneteltünk

  

 Bár a tanév még nem kezdődött el, már összerántottam kis csapatomat, akikkel engedtünk a természet hívó szavának. Szombaton - a nyár talán utolsó kánikulai napján-, a Zselici négy fa elnevezésű, 30 km-es túrán vettünk részt. Csapatunk négy főből állt, Bogi, Gergő, és Ricsi adta a lelkes kíséretet. A nagy hőség ellenére nagyon jól sikerült a napunk.

   Simonfáról a METEOR háztól indultunk reggel nyolc órakor. A rendezvény neve négy falu érintéséből kapta a nevét, ezek a menetelés sorrendjében: Simonfa-Cserénfa-Gálosfa-Bőszénfa. 

A falu központjából a Kotormányi erdő felé kezdtünk, innen a Nádasdi-erdőbe jutottunk. A Törcsényi-hegyen délnek fordulva, mintegy 10 km megtétele után értünk be Cserénfára. Itt a tűzoltószertár mellett találtuk meg első ellenőrző pontunkat. Keleti irányba haladva, 2,5 km után Kaposgyarmaton ismét ellenőrző pont, egy gyönyörű székely kapu mellett, erről fénykép is készült.

A továbbiakban délnek tartva, a szőlőhegyeken keresztül csattogtunk be Gálosfára. Itt már erősen szakadt rólunk a verejték, hiszen közeledtünk a déli órához. Társaim -akik nem nagyon nézegették a térképet-, erőteljes pánikba kezdtek esni, mikor meglátták a Zselic 40-es túráról jól ismert Szamár-dombot. Ez ugyanis roppant meredek, mi pedig pont arra tartottunk. Én persze tudtam, hogy pont a tövébe érve irányt váltunk, de valamiért "elfelejtettem" velük tudatni....

Miután mindenki megkönnyebbült, nyugatnak fordulva követtük a zöld sávot, a Surján patak völgye mellett. Bőszénfán a templomnál lévő Meseszállónál volt a cél előtti utolsó ellenőrzőpontunk, itt kicsit le is ültünk. Szívesen pihent volna mindenki a tikkasztó melegben, de Ricsi édesanyja nagyon várta már az érkezésünket idehaza. Az ifjú ugyanis másnap (ma) költözött el Veszprémbe, ahol megkezdi egyetemi tanulmányait. Érthető tehát, ha a szülők ezelőtt minél többet szerettek volna még együtt lenni gyermekükkel. Nem időztünk tehát sokat, nekivágtunk az utolsó nyolc kilométernek. 

Az Öröm-hegyi szőlők között először emelkedve folytattuk utunkat, majd leereszkedtünk a Gálosfai patak völgyébe. A cél ismét a kiindulópont volt, ahol zsíros kenyérrel, teával, és persze az oklevél-jelvény jutalommal vártak bennünket.

     Ez a túra is nagyon hangulatos, és felettébb vidám volt. Rengeteget nevettünk, többek között a Ricsi kolbászán, és itt most nem kellene rosszra gondolni.... Bogi ismét rengeteg fényképet készített a nyári virágokról, és minden egyébről, amelyekből kis ízelítőt is adott blogjában. Kattintsatok, kiváló kiegészítője a bejegyzésemnek! Hamarosan, még szeptemberben folytatjuk, ha isten és az időjárás is úgy akarja... :)