Defektes nap

Illusztráció

   

  Jó kis napom volt tegnap. Nem kifejezett blogtéma, inkább magamnak naplózom most e napot. Nyolcadikosaink ballagási fényképezkedésével kezdődött a reggel, igyekezni kellett az iskolába. Fehér ing, nyakkendő, minden ahogy kell. Kicsit neccesen, de még időben indultunk el otthonról, majd jött a meglepetés!

Nyeregben

   Nem lóra, hanem kerékpárra pattantunk szombaton, a Zöldpont életmódklub szokásos májusi kerékpártúráján, az olimpiai ötpróba keretében. Iskolánkból összesen 52-en vettünk részt a különböző megmérettetéseken. Kati néni, és Andi néni csapata 49 fővel a 20 km-es mini túrának vágott neki, én két nyolcadikos diákommal a 75 km-es próbát céloztam meg. A nagy létszámú részvétel miatt, iskolánkat egy használt kerékpárral jutalmazták a szervezők.

Elismerés a tanítványoktól

   Megmondom őszintén, meghatott a dolog. Ma két tanítványom - Bogyi és Zsuzsy, akik szintén blogolnak-, megajándékozott egy díjjal, ami még nem díszelgett ez idáig a falamon. Előkelő helyre teszem, mert a tőlük kapott elismerés sokkal nagyobb ajándék nekem, mint amit bármely blogger adhat, hiszen értük dolgozok minden nap. Remélem ezzel a mondatommal senkit nem sértek meg... 

Ismét Matula sportnapközi!

  Újra itt a nyár, és meleg az idő... ez a diákoknak nagy öröm, sok szülőnek viszont fejtörést okoz, hogy mit is kezdjen csemetéjével a szünidőben. Ehhez nyújtunk némi segítséget, egy nyári sportnapközi keretein belül.

Fagykár

    Milyen jó, hogy nem vagyok mezőgazdász! Minden évben sújtja valami a növényeket, a termést. Tavaly az özönvízszerű esőzések tettek tönkre nálunk is szinte mindent, idén mérhetetlen szárazság van. Itt a faluban, nem esett lassan két hónapja számottevő csapadék. Porzik a föld, nem fejlődik a veteményes. Tudom, öntözzünk...

Elhunyt a fecskevadász

Még kölyök...

    Tegnap délután barátok jöttek hozzánk látogatóba. Érkezésük örömét hamar elnyomta az autóból kiszálló gyermekkori cimborám első mondata, miszerint pont alattunk a főúton, van egy elütött fekete cica. Attila ismerte a macskáinkat, így mindjárt tudni vélte, hogy valószínűleg a miénk.

Hát ez gáz....

   Gáz bizony. De mi is? Engem is utolért a névtelenség álarca mögé bújó kritikusok, "kedves" provokációja. Korábban már olvastam bloggereknél, hogy mennyire el tudja kedvteleníteni az embert, amikor egy-egy névtelen hozzászólóból árad a felé irányuló "jó szándék". Legutóbb Agnes nagyon ki is bukott egy ilyenen, szerencsére azonban túllépett a dolgon. Ők azok, akik apróságokba kötnek bele, beszólnak, próbálják elvenni a kedvünket attól amit csinálunk. Nekem is van ilyen rajongóm...

Költenek...

   

   Beindult a tavaszi költés. Nem a boltokban, ott azért egyre kevesebbet hagyunk csekély kis fizetésünkből, én most a madarakra gondoltam. A pár napja megérkezett fecskéim is belekezdtek a szaporodási folyamatokba, és kedvenc gólyáim egyike is üldögél már a tojásokon.

Búcsú

   Itt van Zsuzsi legújabb verse, ami a búcsú címet kapta. Nem meglepő, hiszen nyolcadikos osztályunk tagja,  hamarosan elballagnak az iskolából. Egy hónap múlva véget ér nyolc év, ami rengeteg élménnyel gazdagította a társaságot. Voltak szép és jó, de kellemetlen pillanatok is, ez idő alatt. Kialakult egy nagyszerű közösség, amitől mindenképpen nehéz lesz megválni. Erről is szól Zsu mostani költeménye. Szomorúság ide vagy oda, az úton menni kell tovább, ez az élet rendje...

Búcsúzik a blogom is, az ifjú költő tollától, ugyanis megnyitotta saját helyét, innentől fogva ott fognak megjelenni a legújabb szerzemények. Köszönöm, hogy megismertethettem olvasói táborommal ezeket az értékes kis műveket! Aki pedig továbbra is szívesen olvasná Zsuzsi verseit, iratkozzon fel hozzá követőnek, én is megtettem már!

Berepültek!

   Jó dolog itt aggodalmaskodni a blogban, mert utána szerencsére hamar beigazolódik, hogy hiábavaló volt az izgalom. Így lett ez most is, hiszen máris nagy örömet okoztak nekem érkezésükkel kedvenc, frakkot viselő berepülő pilótáim.

Idén is látogat minket!

   Tavaly bemutattam nektek már gólya úrfit, aki rendszeres látogató nálunk. Néha elhozza a párját is, de ő maga tényleg gyakran jön. A fecskék még mindig hiányoznak az udvarunkból, de szerencsére rá idén is számíthatunk. Első látogatásait már megtette nálunk!

Nem csak szépség....

  Sok szépségét bemutattam a Deseda tónak az utóbbi időben, édesapám még többet. Szeretjük a tó környékét, hiszen remek kirándulóhely. Mindemellett azonban itt sem hiányozhat az emberi hanyagság, gondatlanság nyoma. Ezek jelentősen rontják az összképet, pedig nem kéne, hogy így legyen....

Aranyos rózsabogár

   Ilyenkor április végén, május elején az egyik legszebb és legillatosabb virágunk az orgona.  Szinte nincs ember, aki ne szeretné nézegetni dús és színpompás virágzatát, magába szívni jellegzetes illatát. Vasárnap anyák napja alkalmából, vittem is belőle édesanyámnak, majd úgy egy óra múlva kiderült, hogy egy potyautast is sikerült odaajándékoznom. A sűrű virágzatban ugyanis megbújt egy rózsabogár!

Az öreg fűz meséje

 
   A Deseda tó partján, a Kaposfüredi oldalon áll ez a hatalmas idős óriás. Ki tudja mennyi idős lehet már? Még az is elképzelhető, hogy a tó 1974-es felduzzasztásával egy időben született. Mikor legutóbbi túránkon elsétáltunk mellette, mindannyian ösztönösen megtorpantunk előtte. Megcsodáltuk termetes szépségét, pihentünk egy cseppet az árnyékában.

Borongósan üres a légtér...

   Szép nap ez a mai, hiszen duplán is ünnepelhetünk. Ma van a munka ünnepe, ezzel kapcsolatban ismét csak az jutott az eszembe, hogy milyen szerencsés is vagyok, hiszen van állásom. Még. Ki tudja meddig? De addig is, legalább van okom ünnepelni a munkát, míg százezreknek ez a gondolat igencsak keserűséget okoz. De hagyjuk most ezt! Ennél is sokkal fontosabb, hogy anyák napja van! Délelőtt felköszöntöttem édesanyámat, családi körben ismét összeültünk, beszélgettünk. Ez is milyen jó, igaz? Ünnepi nap ez a mai, mégis olyan borongós a hangulatom, máma...