A kis fészekfoglaló

    Ma amikor kint álltam a teraszon, madárhangra lettem figyelmes a fejem fölül. Kissé meglepetten kaptam fel a tekintetemet, hiszen az ottani fészek idén sajnos üres maradt. Az érkező fecskék ugyan alaposan megvizsgálták a sérült kis lakot, de nem javították ki, és nem költöztek be. Akkor mégis mi lehetett ez a hang?

    Ahogy felnéztem, mindjárt meg is láttam egy kikandikáló hegyes csőröcskét a fészekből. A kis részletből is azonnal rájöttem, hogy az egyik rozsdafarkú van odabenn, de pár pillanat múlva kiröppent, és meg is győződhettem róla. Nem akartam zavarni és megijeszteni, ezért gyorsan bementem a házba, a konyhaablakból szemlélni. Még percekig repkedett a régi fecskeház körül, többször leszállt a szarfogónak kihelyezett kis deszkalapra, és szanaszét repkedett a teraszon. Úgy tűnik, fészkelőhelyet keres. Vajon beköltözik?

 

  Hiányolom idén innen a fecsiket. Kint a másik fészekben laknak, de a terasz nagyon üres nélkülük. Nagyon örülnék, ha a rozsdafarkú család beköltözne, legalább olyan kellemes és hasznos madárkák, mint a frakkosok! Egyszer már laktak a fecskék szomszédságában, az is jó volt. Meglátjuk...