Deseda körül

   Szombati napon, amíg a városban sok ember a takarítási munkálatokkal volt elfoglalva, mi túrára indultunk két diákommal. Eredetileg az volt az elképzelés, hogy részt veszünk a Zöldpont életmódklub rendezvényén, majd utána azt megtoldjuk, végül azonban teljesen máshogy határoztunk. Tavaly ugyanis ezen a rendezvényen volt egy kisebb gyalogtúra is, ahová hívhattam kevésbé felkészült túrázókat is. Ezt akkor is megtoldottuk egy nagyobb kirándulással, most is ez volt a terv. Idén azonban csak futás volt. A kétféle felszerelés, a késői kezdési időpont miatt végül sztornóztuk a programot. Így időben tudtuk kezdeni a túrát, ezúttal a teljes Deseda-tavat jártuk körül.

   Megszokott kísérőim közül most csak a két fiú tartott velem, Bogyónak ezen a hétvégén a Balaton okozott nagyobb örömet. Tulajdonképpen ezzel a kis csapattal már a júniusi Zselic-40 éjszakai teljesítménytúrára készülünk, ezért is választottunk egy viszonylag hosszabb távot. Kaposvárról a Jégcsarnok elől indulva kigyalogoltunk Toponárra, majd a tó keleti felén indultunk el Somogyaszaló irányába. Itt egy "szép darabon" már elkészült a kerékpárút, kényelmesen bandukolhattunk. Amikor aztán annak hirtelen vége szakadt, mindjárt bele is futottunk egy láposabb területbe, ahol kissé ügyeskednünk kellett, ha nem akartuk átáztatni a cipőinket. Ezt leszámítva sima, de hűvös utunk volt egészen az aszalói részig. Ott végre elkezdett kisütni a nap is.

A 67-es műutat keresztezve végigmentünk az aszalói öböl mentén a Deseda patakig, ahol egy keskeny ösvény bevezet az Arborétumba. Igen ám, de itt a patakot keresztező híd megadta magát az enyészetnek, leszakadt, és víz alatt volt. Rövid fülvakargatás után kiadtam az utasítást, hogy keressünk vastag kidőlt fatörzseket. Volt belőlük bőven, így készítettünk egy kisebb ideiglenes átjárót. Nem volt valami stabil, de a célnak megfelelt. Először én keltem át rajta, majd a Rajmi is átért minden gond nélkül. Gergőnek nem volt ekkora szerencséje! Kicsit megbillent, és máris combközépig merült jobb lábával a hideg vízbe...

Nem volt mit tenni, így folytattuk utunkat, most már az Arborétumban. Innen egészen Magyaregresig kellett vonulni, hogy az egresi ágat kerülhessük. Ezen a részen még nem jártam, így nekem is újdonságnak hatott. Remélhetőleg megtaláltam itt MJ elveszettnek hitt hattyúit is, bár ebben nem lehetünk egészen biztosak. Lassan visszaértünk újra a főúthoz, ahonnan ismét egészen Toponárig, a gátig vezetett utunk. Közben sok kidőlt hatalmas óriásba botlottunk, nagyon szép volt minden. Visszafelé nem a kerékpárutat választottuk, hanem bevetettük magunkat a Zaranyi-erdőbe. Hangulatosabb a táj, frissebb a levegő, egészségesebb és szebb minden, mint egy műúton. Kalandosabb is, hiszen találtunk egy szarvaslábat... (erről majd még mesélek) Délután kettő után értünk vissza a kiinduló pontunkhoz. 

   Összességében nagyon jó túrát mondhatunk magunkénak. Már mindenhol teret hódított a tavasz, növöget az aljnövényzet, szép időnk volt, kevés volt a sár. Sokat beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Sok érdekességet láttunk, erről a túráról még biztosan jövök egy-két bejegyzéssel. Az előttünk álló nagyobb kihívásnak is meg fognak felelni ifjú kísérőim, efelől kétségem sincsen. Két hónap múlva arról is beszámolok majd... :)