Szombati túránkon nem csak a táj szépségét csodálhattuk, különböző állati maradványokba is belebotlottunk itt-ott. Mivel nagyobb részt tóparton haladtunk, a legtöbb ilyesfajta "látnivaló" valamilyen hal vagy békamaradvány volt. Ezen a képen például egy igen termetes, már rothadó példány látható az uszonyosok közül. Tippem szerint busa lehetett fénykorában...
Mindebben azonban semmi érdekes és különleges nincs, döglött halat látott már mindenki bőven. És szarvasnak, esetleg őznek a lábát? Gondolom azt már jóval kevesebben... A Zaranyi erdőben talpaltunk hazafelé, amikor az úton figyelmes lettem erre a képen látható maradványra. Mi lelhette gazdáját? Valószínűleg egy elhullott állatot hordtak szét a rókák, annak egyik darabjába botlottunk bele. Látszódik rajta, hogy kicsit csócsálgatták a kemény falatot, de viszonylag még egyben, szép állapotban maradt. Megpróbáltam hozzá képzelni egykori pompájában a nemes állatot, amint járja az erdőt, egy hirtelen zajra felkapja fejét, és nagy szökellésekkel iramodik tova. Mindig szerettem élő őzekkel találkozni a túráim közepette. Sajnos ez a példány már nem megy sehova...
Természetesen ha csak táplálékláncban gondolkodunk, természetes jelenségről van szó. A természet farkastörvényével nem lehet szembe szállni. Mégis ahogy így töprengek, egyre jobban sajnálom ezt a szegény elesett "harcost"...
4 megjegyzés:
Jó a tipp. Busa.
Hát (!) igen, szomorú látvány az biztos...az elmúlás relikviái.
Az élethez tartozó dolgok. Ha nem is szép, de természetes dolog.
Az őzlábra a tippem: (orv)vadászok lőhették és helyben feldolgozás után ott maradhatott ez a végtag. Sajnos nálunk, a környéki erdőkben is szokás, hogy a csomagtartóba már csak az őz "hasznos" részét pakolják be, bőr és végtagok nélkül,mert a rendőrök előtt azzal nem lehet lebukni ha netán ellenőriznének...
Szia Joe!
Nekem ez egy kicsit horroros, vagy Dr Bone kategoria..
Megjegyzés küldése