2011. április 28., csütörtök

Vízre dőlt óriás

  
   Egy kicsit visszaugrok most az időben, egészen a legutóbbi desedai túránkig. Ott, és akkor több "szépséget" is láttunk, igyekeztünk figyelni a természet különlegességeire. Több fénykép is készült, és miközben azokat nézegettem, jutott eszembe, hogy ezt a hajdanvolt büszke óriást megmutassam.

   Tavaly nagyon sok eső esett, a talaj pedig rendkívül felázott. Talán ennek köszönhető, hogy az erős szél gyökerestül kicsavarhatta, és elpusztította. Hatalmas földlabdáján elég volt átmászni, majd a szép nagy törzsön szinte fogócskázni lehetett a tó vize felett. Rajmi volt az első aki nem tudott ellenállni a kidőlt fa vonzerejének. Miután átvergődött a gyökérlabdán, végigsétált a fekvő törzsön egész a lombkoronáig, mi pedig követtük őt Gergővel.
Innen szép volt a rálátás a tó vizére, alattunk pedig nagyszerű csónakos horgászhely hullámzott. Percekig időztünk itt, megmásztuk a fa ágait amennyire csak lehetett, olyan helyekre jutottunk el rajta, amire nem lettünk volna képesek addig, amíg állt. Szép, igazán tiszteletet érdemlő példánya volt a természetnek! Nagy kár érte, de így is okozhat még örömöt az arra kirándulóknak. Vízi madarak, teknősök napozhatnak még rajta, ezáltal amíg nem takarítják el, addig nem tűnik el nyomtalanul, része maradhat a táj szépségének. Így, holtában is...
  
   Azok akik szeretnék esetleg tiszteletüket tenni az elpusztult óriásnál, a tó Kaposfüred alatt húzódó szakaszán megtalálhatják, szemben a toponári szőlőheggyel. Biztonságosan áll, nem fog elmozdulni ha kimászunk rá, de a lombkorona végén már korhadnak az ágak, ezért túlságosan messze ne merészkedjünk ki a víz fölé! Meglehet nyáron megkeresem kajakkal is a víz irányából, onnét is szép lehet!

3 megjegyzés:

MJ írta...

Jó néhány bedőltet ismerek én is. Ezt történetesen nem, mert odáig nem szoktam lecsorogni. :)

Éva írta...

Milyen furcsa, hogy ezek az öreg, sokat megért fák még akkor is tiszteletet ébresztenek, amikor már kidőltek. Mennyi minden történt körülöttük az idők során, és ők csak álltak ott méltóságteljesen. Aztán egyszer nem bírják tovább, kidőlnek, de a vízparti élővilágnak még mindig menedéket nyújtanak.

Joe bácsi írta...

MJ, ez bizony tényleg elég messze van a kikötődtől.
Éva, sajnos ez az élet rendje. Minden megrendül egyszer, és része lesz az örök körforgásnak...

Megjegyzés küldése