2011. július 17., vasárnap

Cirmi cicánk emlékére (†)

Érkezése után


   Összeszorult szívvel ültem most ide. Kilenc éve lakunk jelenlegi lakhelyünkön, ekkor költöztünk össze Enikővel, külön a szüleinktől. Most egy olyan baráttól kellett elbúcsúznunk, aki fél év híján végig velünk volt. Cirmi cicát 2003 nyarán fogadtuk be, ekkor kaptam iskolám igazgatójától ajándékba. Rövid idő alatt nagyon megszerettük, és a mai napig hűséges társunk volt...





Téli sütkérezés
    Mit mondhatnék? Jó vadász, kiváló anya, és igazi barát volt. Mindkét kutyánkkal jól kijött, Kicsivel sokat aludtak is együtt. Annyira szerették egymást a kutyussal, hogy többször az ő házába ellett, együtt nevelgették a pici macsekokat. Sok utódot nevelt fel élete során, többet közülük a családba, és barátoknak ajándékoztunk el. Legutóbb Zsófinak, Bogi húgának adtuk Ribizlit, Bogyi meg is mutatta blogjában. Kettőt mi is megtartottunk, a fekete párducnak becézett Bagirát, és a két hónapja elhunyt fecskevadász cicát. Emlékeztek rá? Autó ütötte el a kertünk mögött húzódó 67-es főúton. Ma ettől a helytől 10-15 méterrel odébb találtuk meg az édesanyját...

Utolsó picinyével
Bolondos kismacska volt, kezdetben kicsit aggódtam is érte, mert imádott tekergőzni a párkányon, lépcsőn, vagy ahol éppen volt, és közben képes volt leesni is a magaslatokról. Persze mindig talpra esett, ám mókás volt a szerencsétlenkedése. Közben felnőtt, és egyre ügyesebbnek bizonyult. Hamar megmutatta milyen nagyszerű vadász, sőt az egerek réme! Utódait nagy szeretettel, türelemmel gondozta, óvta, tanította. Huncut volt, mert mindig igyekezett beszökni hozzánk a lakásba, szerette feltérképezni a bent eszközölt változásokat. Ragaszkodott hozzánk, ha kint voltunk, mindig velünk volt.
Hét-nyolc évvel az idekerülése után Bundást is befogadta, pedig nem volt egyszerű. Új kutyusunk kajlasága, hatalmas termetéből adódó erőfölénye ellenére jó barátok lettek. Persze nem annyira mint a Kicsivel, hiszen Bundás még szerette kergetni, játszani hívni, amit ő nem kedvelt. Mégis elfogadta...

Nem is olyan rég...
Pár napja még viccelődtem, mert a teraszon mindig az útban feküdt egy olyan helyen, ahol kicsit megsüllyedt az alap. Élcelődtem vele, hogy miatta. Tegnap is ott feküdt reggel, mielőtt mi elindultunk egy kicsit kikapcsolódni. Utoljára láttuk élve!
Esti hazaérkezésünkkor autóval átsuhantunk a teteme felett, és már akkor sejtettük. Összetört, kifacsarodott testét autóból nem ismertük fel egyértelműen. Otthon azonnal hívtuk, de persze hiába...
Ez az útszakasz nagyon veszélyes! Nem csak a háziállatkákra, emberekre is! Őrültek módjára suhannak itt el az autók, nem egy baleset volt már belőle. Egy éve négyen meg is haltak. Akkor is a gyorshajtás volt a ludas, mert itt sokan bőven száz felett repegetnek. Hogyan is élhetné túl ezt egy szegény kis állat?
Nyugodj békében!
   Nemrégiben hasonló sorsra jutott lánya mellé temettük, így a kis diófában már kettejük lelke és emléke él tovább. Soha nem felejtjük el, mert nem csak egy macska volt! Igazi barát! Tudom nem kellene, de lelkiismeret-furdalásom van, hogy amíg mi jól éreztük magunkat, addig ő unalmában, és a kiesett étkezés miatt veszélyes útra, vadászatra indult...








14 megjegyzés:

Edit írta...

Jujj ezt most nagyon szomorúan olvastam..........nagy macskabarát, cicarajongó vagyok.....nagyon rossz ilyeneket olvasni :((((

m írta...

Kedves Joe bácsi, ne legyen lelkifurdalásod - bár megértem, miért van! Soha nem tudhatjuk az ilyen szívfacsaró véletlenek kimenetelét.
Az a biztos, hogy a nálatok töltött élete tele volt kalanddal, barátokkal, szépséggel, igazi macskaélete volt Cirminek, szép és hosszú... Nagyon sajnálom!!!!

batorba írta...

Sajnálom! Engem is mindig megvisel egy-egy állati barátom elvesztése! De az viszont nagyon szép, hogy milyen szeretettel irsz róla.

földy írta...

Békés örök álma legyen Cirmi cicának, azt kivánom.Ő már átsétált a szivárványhídon, és azóta találkozott a lányával is.Ne legyen lelkiismeret furdalásod,amíg élt szép élete volt,szerető négylábúak és kétlábúak körében élte békés, boldog cicaéletét.

Joe bácsi írta...

Köszi mindenkinek... Igen, remélem szép élete volt. Csak lehetett volna hosszabb!

annalíz írta...

Hát ez a 67-es út...nyugodjék békében a cicus...ennél szebb nekrológot senki sem írhatott volna.

Magdi írta...

Nagyon szép cica és nagyon sajnálom, hogy már eltávozott, de azt hiszem az emlékei mindig veletek maradnak.
Szeretettel.Magdi

nfde írta...

:((

Bohóc írta...

Dehogy a kiesett étkezés miatt! A macskák makacs személyiségek és túlságosan is bátrak. Mennek, ha menniük kell! :(

Ildikó írta...

Jaj de szörnyű, istenem:( Enyém 16 éves, már most rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy elmegy hamarosan.

Joe, a blogom elérhetősége megváltozott:
http://biokert-es-lelek.blogspot.com/ - ez az új. És a Tara név helyett a sajátomat használom ezentúl.

Joe bácsi írta...

:) Ildikó, tudom! Még az elsők között jelöltem be magamat követőnek az új helyen, de köszönöm, hogy szóltál!

Vera írta...

Nagyon sajnálom... Nagy állatbarát vagyok... Sajnos mi is eltemettük már rég a cicánkat, sőt kutyánkat akkor megfogadtam több állatott nem engedek a szívemhez...
Nem így lett... Mindegyiket imádjuk,... és viszont...

monik írta...

Részvétem ! Együtt érzek a cica elvesztése miatt,már én is voltam hasonló helyzetben ,tudom milyen közel kerül az ember szívéhez a szeretett kis lény.

Katalin írta...

Nagyon sajnálom,
tudom milyen, mikor egy hozzánk szokott háziállat, mint egy családtag...

Megjegyzés küldése