Desedai Sportnap

  Nem most volt, hanem már egy héttel ezelőtt, múlt hétfőn. Alighogy befejeztük a Zselic 40 éjszakai teljesítménytúrát, másnap reggel újabb kalandok felé fordultunk. Sokat nyaggattak többen is az osztályból, hogy egy rövidebb túrára ők is beneveznének. Mivel az időm amúgy véges, és így is pont eleget megyek ilyen rendezvényekre, nehéz volt alkalmat találni. Hirtelen csapott le a lehetőség, amikor a főnököm letette az asztalomra a Desedai Sportnap hirdetményét, és megkérdezte, hogy mire megyünk. Volt aznap strandröplabda, labdarúgás, petangue, evezős verseny, valamint tókerülés. Ez utóbbira csaptam le, hiszen végre adva volt egy lehetőség!

Irány Sopron!

   Annyi minden történt a héten, hogy ha mindent meg szeretnék itt örökíteni, napokig kellene ütnöm a billentyűzetet. Erre nincs időm, még zajlik az élet. Csütörtökön és pénteken volt a legfontosabb eseményünk, az osztálykirándulás, amiről már többen várják a beszámolómat. Megmondom őszintén, nem könnyű. Most igyekeztem a háttérben maradni, hagyni a fiatalokat egymással foglalkozni. Persze nem minden szabály nélkül...

Éjszakán át menetben

   Sűrű a program nagyon! Nem véletlenül nem írok ide mostanában, nem jut rá időm! Bocsánatot kérek mindenkitől, olvasgatni sem tudtam mostanában kedvenc blogjaimat, nemhogy írni! Most is hullafáradtan ültem le ide, mert egy kicsit szeretnék megemlékezni a szombat éjszakai túránkról. Ekkor volt ugyanis a szokásos évi Zselic 40 éjszakai teljesítménytúra, amit hacsak lehet, nem hagyok ki....

Teremtájékozódás

   A tegnapi nap fő eseménye iskolánkban, a teremtájékozódási futás volt. Kati néni szervezte meg a tanulóknak, mivel korábban ez a program sikeres volt előző iskolájában is. Nekem úgy tűnt, hogy nálunk is nagyon tetszett a többségnek, még azok is jól érezték magukat, akik "hivatalból" kelletlenkedtek.

Kisbajomi kirándulás 2011

   Közeleg a tanév vége, sűrűsödnek a programok, és a tennivalók. Úgy az iskolában, mint itthon is. Ritkán jutok a blog közelébe, ezért elnézést kérek mindenkitől, aki várja az újabb történeteimet. Pénteken kirándulni mentünk az osztállyal, visszatértünk Kisbajomba, ahol tavaly egyszer már nagyon jól éreztük magunkat. Viki nagyszüleinek van a faluban egy nagy területű birtoka, a Rinya-patak partján. Itt hatalmas zöld terület várt ránk foci és lábteniszpályával, kisebb tóval a közepén. Kiváló hely egy sportos, nyugodt nap eltöltéséhez, ahol mindannyian kicsit kötetlenebb formában kiengedhettük magunkból, a tanév során felgyülemlett gőzt.

Defektes nap

Illusztráció

   

  Jó kis napom volt tegnap. Nem kifejezett blogtéma, inkább magamnak naplózom most e napot. Nyolcadikosaink ballagási fényképezkedésével kezdődött a reggel, igyekezni kellett az iskolába. Fehér ing, nyakkendő, minden ahogy kell. Kicsit neccesen, de még időben indultunk el otthonról, majd jött a meglepetés!

Nyeregben

   Nem lóra, hanem kerékpárra pattantunk szombaton, a Zöldpont életmódklub szokásos májusi kerékpártúráján, az olimpiai ötpróba keretében. Iskolánkból összesen 52-en vettünk részt a különböző megmérettetéseken. Kati néni, és Andi néni csapata 49 fővel a 20 km-es mini túrának vágott neki, én két nyolcadikos diákommal a 75 km-es próbát céloztam meg. A nagy létszámú részvétel miatt, iskolánkat egy használt kerékpárral jutalmazták a szervezők.

Elismerés a tanítványoktól

   Megmondom őszintén, meghatott a dolog. Ma két tanítványom - Bogyi és Zsuzsy, akik szintén blogolnak-, megajándékozott egy díjjal, ami még nem díszelgett ez idáig a falamon. Előkelő helyre teszem, mert a tőlük kapott elismerés sokkal nagyobb ajándék nekem, mint amit bármely blogger adhat, hiszen értük dolgozok minden nap. Remélem ezzel a mondatommal senkit nem sértek meg... 

Ismét Matula sportnapközi!

  Újra itt a nyár, és meleg az idő... ez a diákoknak nagy öröm, sok szülőnek viszont fejtörést okoz, hogy mit is kezdjen csemetéjével a szünidőben. Ehhez nyújtunk némi segítséget, egy nyári sportnapközi keretein belül.

Fagykár

    Milyen jó, hogy nem vagyok mezőgazdász! Minden évben sújtja valami a növényeket, a termést. Tavaly az özönvízszerű esőzések tettek tönkre nálunk is szinte mindent, idén mérhetetlen szárazság van. Itt a faluban, nem esett lassan két hónapja számottevő csapadék. Porzik a föld, nem fejlődik a veteményes. Tudom, öntözzünk...

Elhunyt a fecskevadász

Még kölyök...

    Tegnap délután barátok jöttek hozzánk látogatóba. Érkezésük örömét hamar elnyomta az autóból kiszálló gyermekkori cimborám első mondata, miszerint pont alattunk a főúton, van egy elütött fekete cica. Attila ismerte a macskáinkat, így mindjárt tudni vélte, hogy valószínűleg a miénk.

Hát ez gáz....

   Gáz bizony. De mi is? Engem is utolért a névtelenség álarca mögé bújó kritikusok, "kedves" provokációja. Korábban már olvastam bloggereknél, hogy mennyire el tudja kedvteleníteni az embert, amikor egy-egy névtelen hozzászólóból árad a felé irányuló "jó szándék". Legutóbb Agnes nagyon ki is bukott egy ilyenen, szerencsére azonban túllépett a dolgon. Ők azok, akik apróságokba kötnek bele, beszólnak, próbálják elvenni a kedvünket attól amit csinálunk. Nekem is van ilyen rajongóm...

Költenek...

   

   Beindult a tavaszi költés. Nem a boltokban, ott azért egyre kevesebbet hagyunk csekély kis fizetésünkből, én most a madarakra gondoltam. A pár napja megérkezett fecskéim is belekezdtek a szaporodási folyamatokba, és kedvenc gólyáim egyike is üldögél már a tojásokon.

Búcsú

   Itt van Zsuzsi legújabb verse, ami a búcsú címet kapta. Nem meglepő, hiszen nyolcadikos osztályunk tagja,  hamarosan elballagnak az iskolából. Egy hónap múlva véget ér nyolc év, ami rengeteg élménnyel gazdagította a társaságot. Voltak szép és jó, de kellemetlen pillanatok is, ez idő alatt. Kialakult egy nagyszerű közösség, amitől mindenképpen nehéz lesz megválni. Erről is szól Zsu mostani költeménye. Szomorúság ide vagy oda, az úton menni kell tovább, ez az élet rendje...

Búcsúzik a blogom is, az ifjú költő tollától, ugyanis megnyitotta saját helyét, innentől fogva ott fognak megjelenni a legújabb szerzemények. Köszönöm, hogy megismertethettem olvasói táborommal ezeket az értékes kis műveket! Aki pedig továbbra is szívesen olvasná Zsuzsi verseit, iratkozzon fel hozzá követőnek, én is megtettem már!

Berepültek!

   Jó dolog itt aggodalmaskodni a blogban, mert utána szerencsére hamar beigazolódik, hogy hiábavaló volt az izgalom. Így lett ez most is, hiszen máris nagy örömet okoztak nekem érkezésükkel kedvenc, frakkot viselő berepülő pilótáim.