Az udvari kertész

   Nem, nem lettem gazdag továbbra sem, még mindig a magad uram, ha szolgád nincsen típusú emberek közé tartozom. Akad azonban egy nagyon aktív kertész a családban, aki szorgoskodásával kiérdemelte, hogy megemlékezzek róla pár szó erejéig itt a blogomban. Nehogy elfelejtsem öreg napjaimra....

    Természetesen Bundás az ügyes kis kertész, aki újabban az ásó mesteri címre pályázik. Nagyon igyekvő lett, szorgalmasan gyakorol minden egyes olyan alkalommal, amikor távol vagyok. Ha vizsgáztatnom kellene, minden bizonnyal átengedném, főleg azok után, hogy a húsvét előtti időszakban kiszedett néhány, már ember magasságú fagyalbokrot a kerítés tövéből. Minden biztos alapon, ezek közül néhányat alaposan meg is metszett, és szétterítette nekem az udvarban. Addig is voltak ügyes próbálkozásai kisebb növényekkel, de ez volt a csúcs. Későn értem haza, nem a megszokott időben. Mivel időjárási front is volt, ezért nagyon türelmetlenül várt már, a feszültséget pedig olyasfajta gyakorlatozással sikerült levezetnie, aminek nem különösebben örültem. Kétségkívül nagyon ügyes, de nem kapott dicsérő szavakat a mutatványáért. Olyannyira nem, hogy hál'istennek azóta ezt nem ismételte meg. (Remélem most nem szóltam el magam...)

Továbbra is készülnek azonban szép méretes gödrök az udvarban, szerencsére többnyire ugyanazokon a helyeken. Ezért is szidalmaztam egy darabig, most már hagyom. Mindig olyankor ás, ha nagyon hiányol. Ezért hiába is szidom le a gödrökért utólag, mert nem kapcsolja össze a tényleges problémával a mérgességemet. Mivel olyan helyeken rendezi a terepet, ahol sok vizet nem zavar, ezért nyugodtan betemetem a munkáját, hogy legközelebb ismét ugyanitt dolgozhasson. Egyelőre bevált a módszer, de ha tudtok jobbat, várom az ötleteket...

   Úgy tudom fiatal állatoknál elég nehéz művelet az ásásról való leszoktatás, de ahogy öregednek, úgy csillapodik ez a hajlam. Remélem így lesz, mert Bundi minden ilyen rosszalkodása mellett is nagyon jó társunk. Ezzel együtt szeretjük, de azért jó lenne ha a kertészkedést ránk hagyná a mester... :)