Egy éve már...

   Pontosan ma egy éve, hogy elindítottam gondolataim folyását ebben a blogban. Akkor hirtelen felindulásból, minden komolyabb szándék nélkül kezdtem bele, csak egy hírt szerettem volna többekkel valamilyen formában közölni. Ez sikerült is, majd azt vettem észre, hogy itt ragadtam...

   Apám MJ, akkor már régóta írogatta a bejegyzéseit, én pedig olvasgattam őket. Innen jött az ötlet. Mivel rögtön telepítettem az google analizálóját a webhelyre feltűnt, hogy elég sokan elolvasták amit írtam. Ez jólesett, és folytattam. Nem bántam meg! Itt egy igazi kis közösségre leltem, ezenkívül sok érdekességet olvasok, magamból is kiadhatom ami bennem van. Kezdetben okoztunk némi zűrt apuval, valamiért sokan összekevertek bennünket, írásainkat. Miután ezt tisztába tettem, már végképp mehettünk a magunk útján. :)

Mára ez a 225-ik bejegyzésem. 30415 oldalmegtekintésem volt, valamint 5278 teljesen egyedi látogatóm. A rendszeresen olvasókat nehezen tudom megsaccolni, de több százan vannak. Ebből csak 84 jelezte magát eddig a követők listáján, pedig látom, hogy többen vagyunk. Nem baj, ez nem számít. Aki inkognitóban szeretne maradni, maradjon. Örülök, hogy olvasgat. Köszönöm nekik is, és mindenkinek!

Legkorábbi "idegen" olvasóm Apa54, vele szépen összebarátkoztunk az egy év alatt. Máig nem tudom, hogyan talált rám, de örülök neki!

Menet közben észrevettem, hogy valamilyen szinten iskolám hírcsatornája is lehetek -természetesen a teljesség igénye nélkül-, így jelenleg a legtömöttebb címke a Kisfaludy. Ez nem iskolai olvasókat talán kevésbé érdekel, de nekem mindenképpen központi helyet foglal el az életemben, így itt a blogban is. A legnépszerűbb tartalmak a kutyachip, a halálos hétfő, a nagy házalakítás, és a félelem. Persze sok múlik a címválasztáson. A kutyachip például minden héten olvasott anyag, hála a google keresőjének. A halálos hétfőt két nap alatt közel hatszázan olvasták el, mivel tragédiát sejtetett. Mi emberek már csak ilyenek vagyunk... :))

Elemezhetném még az analistics adatait, de rajtam kívül nem hiszem, hogy ez sokakat érdekel. A lényeg, hogy ha azt nézem, talán van értelme itt lennem. Meglepődtem például azon, milyen sok határon túli ember követi az agymenéseimet. Románia, Szerbia, Szlovákia, USA, Anglia, Németország, Belgium, Kanada azok az országok, ahonnan rendszeres visszatérőim vannak. Köszönöm!

   Encinek volt olyan ismerőse aki leszólt azért, mert a közösségi oldalon közzéteszem a bejegyzéseimet. Elgondolkodtam rajta, de sokan ott várják a következőt. Így akinek nem tetszik, nyugodtan kikapcsolhatja a híreimet, mert ez is már megtehető. Nincs ebből harag, nyilván sokan vannak akik nem kíváncsiak az ömlengéseimre. Akik igen, azokat viszont szívesen látom továbbra is! Örülök, hogy vagytok, megjegyzéseitekkel támogattok! A hölgyeket természetesen továbbra is szeretettel köszöntöm ezen a szép napon!