Iszonyat hőség volt ma. Nem is nagyon volt kedvünk kidugni az orrunkat a tíz fokkal hűvösebb házból, inkább bent dolgozgattunk, lustálkodtunk. Idén még úgysem pihentünk semmit ezen a nyáron. Délután négy körül azonban kimentem egy kicsit labdázni Bundással, akkor lettem figyelmes a képen is látható érdekességre.
A fecskefészek alatti szarfogó nem kis kupacán -tudom, le kell takarítani -, álldogált egy fecske, mögötte pedig egy másik. Ejha! Két frakkos nagy kakiban! Még jó, hogy már megkeményedett a cucc, így nagyszerűen lehetett benne kapaszkodni, amit az bizonyít a legjobban, hogy kb. fél órán keresztül a képen látható pozitúrában maradtak a madárkák. Kicsit aggódtam először, hogy a hátul lévőnek valami baja lehet, a másik pedig őrzőnek ácsorog ott, de hamar rájöttem, hogy nem erről van szó. Elérkezett az idei első fiókák kirepülésének az ideje!
A fent trónoló valamelyik szülő volt, míg a másik egy fióka. Az előbb említett időintervallum után az idősebb elröppent, igyekezett maga után csalni a picit. Ekkor pár perc elteltével a fióka letornázta magát a laminált lapra, ott várta meg kísérője újbóli érkezését. Ismét jó hosszú ideig csak üldögéltek egymás mellett, szárnygyakorlatokkal cifrázva. Többször csapkodott szárnyaival a picurka, míg a mami unottan tollászkodott mellette. Az én figyelmem is lankadt, és mikor egyszer félrenéztem, megtörtént amire majd egy órán át vártunk.
Láttam elsuhanni valamelyik fecskét, így odakaptam a pillantásomat ismét a fészekhez, de már üres volt a felszállópálya. Lemaradtam pont az elrugaszkodásról....
Ezzel együtt érdemes volt őket figyelni, kellemes élményt nyújtottak. Van még fióka a fészekben, gondolom most a napokban szépen sorban kirepülnek. Nagyon szép időnk van, ideális a kezdetekhez. A szülőknek pedig jut még idő egy második fészekalj felneveléséhez, hiszen nagyon kell az utánpótlás...
Jelentem a rajtkupacot eltakarítottam.... :)
6 megjegyzés:
Na, legalább már ők nem állnak a szarban. :)
Jaj de édesek, ahogy megbeszélik....
Csodálatos fotók:)
Ezért is szeretek ide jönni...
Apudnak(?) jó a humora.
A madárkáidnak nagyon örülök, nálunk a rozsdafarkúak nem költöttek második fészekaljat a garázsban. :( Nem tudom, miért. Alig járunk oda. Így majd nálad kárpótlom magam, nézegetem őket a többi madárpajtival együtt.
:) No, igen...ebből a szarból legalább könnyű kilábalni...
Aranyosak voltak, valóban!
Magdi, mindig szívesen látlak! Szeretem én is az ilyen fotókat, csak nehezen vadászom le a pillanatot. Kéne egy erősebb gép is...
Igen, MJ az apum, és valóban elég jó humorral bír, bár kissé néha szarkasztikus... Ám ez nem baj! A második fészekaljat még mindig nekiállhat kikölteni, de biztosan nem ment messze! Ne csüggedjetek, előkerülnek még! Gyere máskor is, szívesen látlak! :)
Az első lépések megtétele mindig nehéz, még akkor is, ha láb nem is kell hozzá. (Nemcsak ide, az aktuális bejegyzésre értem, hanem átvitt értelemben is.)
Megjegyzés küldése