Másnap az őrnagy előkészítette a kihallgató szobát a szembesítéshez, hosszas tanakodás után ugyanis engedett a makacs lány kérésének. Ha beszélni akar támadójával, az az ő dolga. Csaba úgyis érdekes dolgokat mondott ezzel a Katival kapcsolatban, szóval talán fény derülhet a teljes igazságra is. Megtette a szükséges óvintézkedéseket, berendelte az igazságügyi pszichiáter szakértőt is a megfigyelésre. Minden információ fontos lehet az ügy szempontjából, éppen ezért az édesanyával is megbeszélte, hogy a megfigyelőszobából követik nyomon az eseménysort. Kemény dió volt a nő meggyőzése, mivel a lány még kiskorú, de hát ő akarta ezt a találkozót, nem pedig a másik fél...
Csaba már két órája várakozott a kihallgatószobában, összebilincselt kézzel. Volt ideje gondolkodni. Mit akarhat tőle ez a kis szuka? Úgy ágyékon rúgta, hogy szétrepedt odalent a bőre, ráadásul még jól fejbe is vágta. Feljelentette, miatta van előzetesben. Most pedig idejön, de minek? Azért, hogy a szemébe nevethessen? Elhatározta, hogy nem hagyja magát felidegesíteni, és kiszedi belőle az igazat. Mert nem minden úgy történt, mint azt a kis ártatlanka előadta....
- Szia Kati! Vagy szólítsalak inkább Emőkének? -kérdezte enyhe gúnnyal a félénken belépő lányt.
- Szia! Te sem Csabaként mutatkoztál be... akkor mit csodálkozol? Azt hitted, csak te használsz álnevet?
- Nem gondoltam volna egy ilyen csitriről, hogy így képes ravaszkodni! Azt hittem őszinte vagy!
- Te beszélsz? 18 éves, sportos, még képet is küldtél! Soroljam? Te vagdalkozol az őszinteséggel?
- Jó, hagyjuk ezt! Mit akarsz? Miért jöttél ide?
- Nem tudom, látni akartalak. Azóta nem tudok nyugodtan aludni. Láttam a tévében egy filmet a megbocsátásról, gondoltam idejövök és megmondom, hogy nem haragszom rád.
- Ha, ha, ha! Nem haragszol? Te? - tört ki a fájdalmas nevetés Csabából. - Nézz rám! Jól elintéztél! Az smafu? Pedig te is akartad! Sőt! Te provokáltad ki! Incselkedtél velem, két órán keresztül! Pedig kedves voltam veled, még a pulóveremet is rád terítettem! Futottam veled, pedig utálok futni! Becsaltál a parkba, azt gondoltam te is akarod!
- Én? Veled? Szállj már magadba, te beteges állat! Azért beszélgettem veled, mert kíváncsi voltam! Valóban fáztam, de a pulóvert azt nem kértem. Rám terítetted, utána futottunk egy kicsit. Szexről szó sem volt. Nem értem, mire számítottál?
- És te? Nem gondoltál bele, hogy mit akarhat egy számodra idegen és idősebb férfi? Naiv vagy...
-Igazad van lehet, hogy tényleg akartam egy pillanatig... de nem így, nem ilyen gyorsan, nem ilyen erőszakos módon. Ezt azonban csak én tudhatom... -súgta Csaba fülébe ravasz arccal a lány - majd gondolj rám a börtönben...
Az őrnagy ekkor lépett be a feszült légkörű szobába, és beszüntette a beszélgetést. Katit átkísérte a megfigyelőbe, ahol a döbbenettől zokogásban kitört édesanyja várta. Az ő kislánya... Mi történhetett vele? A pszichiáter szakértő szakember bevonását kérte, a lánynak mindenképpen kezelésre van szüksége. Talán ott majd kiderül, hogy hol siklott ki így az erkölcsi értékítélete.
Csaba diadalittasan nézett Bélára.
- Na, mit mondtam neked? Az a liba kezdte!
- Nem, nincs igazad. Ez egy kislány! Lehet, hogy rosszul kezelte a helyzetet, de te akkor is levadásztad, ki akartad használni, majd meg akartad erőszakolni! Erre nincs mentség!
-Nem érdekes, felvettétek?
-Fel.
-Akkor úgyis felmentenek!
-Na, arra ne nagyon számíts! Az erőszak akkor is erőszak marad. Majd a szakértői vélemények után az ügyészség és az orvosok eldöntik a további sorsodat!
Ezzel beszüntette az őrnagy a beszélgetést, majd saját lánya jutott az eszébe. Ugyanannyi idős mint ez a sérült Kati. Munkája miatt alig jut arra ideje, hogy beszélgessenek. Mi van, ha egyszer ő is így jár? Ha hazamegy, mindenképpen beszélni fog vele. Megtehetné, hogy átnézi a számítógépet, de ott még nem tart. Lányának is vannak személyiségi jogai, addig amíg nem vesz észre valami furcsát, ezt a lépést kihagyja. Szeméből úgyis meglátja az igazat, mert ő egy jó apa. Csak a munkája... -hirtelen gyötörni kezdte a lelkiismeret furdalás, ezért ismét a pisztáciás tasakhoz nyúlt. Újabban ezt rágta ahelyett, hogy rágyújtott volna... csak érjen már véget a nap!
Valóban ez akár így is megtörténhetne az életben. Legtöbbször tényleg nem minden egyértelműen fehér vagy fekete, és nem kell feltétlenül igazat adni egyik félnek sem, a tények teljes ismerete nélkül. Előítéleteink persze azonnal működnek, és felületes tudás mellett hajlamosak vagyunk csak a felszínre koncentrálni. Közben pedig a probléma mélyebb gyökereket ver.... A gyereknevelés nagy felelősség, nagy odafigyelést igénylő feladat. Kamaszkorban különösen...
8 megjegyzés:
Furcsa dolgok ezek...Nekem lányom és fiam van.Megpróbáltam őket helyezni a szereplők helyébe (bocs.drágáim), egyikből sem jöttem ki jól.Viszont gazdagabb lettem egy felismeréssel.Rájöttem, milyen szerencsém van a gyerekeimmel.
Joe Bácsi!Nagyon jól írsz.Gratulálok.Ha én fejezném be a történetet, biztosan happy ending lett volna, amilyen optimista vagyok...
Jó játék. Csak egy a baj. Amit most ti ketten megmutattok, azt csak az látja, aki mindkettőtöket olvasott.
Persze, hogy nem minden egyértelműen fehér, vagy fekete.
Csak amikor egy történet megszületik, abban a szerző valamit ki akar domborítani, valamire felhívja a figyelmet. Vagy esetleg nyitva hagyja a kérdést. Ha szűk a műfaji keret, nem is igen tud mással élni.
Egy mindenre kiterjedő, teljes kórkép, tünetegyüttes boncolásához, feltárásához legalább regényt kell írni.
Kedves MJ. A boncoláshoz bőven elegendő egy novella is. Ld. Németh László: Horváthné meghal, vagy Móricz Hét krajcárát. Nem a hossza, műfaja kell hozzá.
Az a legfontosabb - szerintem - hogy a szereplők jellemének rajzolásakor a bőrébe bújjon az írója.
Jelen esetben a 'bűnöző-áldozat' igaza hiányzott nekem.
Aki valamit tesz, annek igazában hisz. Azaz az erőszaktevő sem egy előre eltervezett gonoszságba fog, hanem megtalálja a saját közegét a virtuális világban, és onnét úgy érzi, jár neki ez az életből is.
A kapott impulzusokat túlértékelve pedig már az ösztön cselekszik belőle, és nem az ember.
Ettől még nem kell felmentenünk, csak a megismeréshez hozzá tartozik a másik vélt-valós igaza is.
Bocs, ha hosszú voltam!
Még folytatom - ha sikerül - egy újabb epizóddal.
Annalíz, valóban szerencséd van! Mint hál'isten azért a többségnek. Köszönöm a dicséretet, de ezek végülis sablontörténetek. Beillik tipikus tanmesének, de az is volt a lényeg. Én is optimista vagyok, de sajnos közben próbálok reális maradni..A történetek egyébként sokkal csúnyább befejezést is kaphatnának.
Fater teljesen egyetértek veled. Betettem a szövegbe a linkeket, de ennyit sokaknak nincs ideje és kedve elolvasni.
Én az előző novellámat -ami a játékot szülte- tulajdonképpen lezártam, a lényeg kidomborodott benne. Hanczur azonban játszani akart... :)
Hanczúrozni.
Hanczur, sikerült együtt kommentelnünk...
Neked is igazad van, mert az irodalmi műveket valóban lehet, és kell is boncolgatni. Érdekes, hogy ilyenkor ki-ki milyen aspektusokban látja a történeteket, mit tud kihozni belőle. És valóban jó játék lehet belőle, pl. irodalomórán is. Mi játszottunk hasonlókat, szerettem is. Sokat lehet tanulni belőle...
Lehet, hogy jó volna még iskolásnak lenni?
Vitathatatlanul jó kis "Hanczurkodás" kerekedett belőle. Bár véleményem szerint, egy történetként, már terjedelme okán is, de ha már a szereplőt is ennyire kibontja a történet, akkor már inkább elbeszélés kerekedik. De ez nem gondom, csak mondom. Élvezetes! Nyomjátok.
Megjegyzés küldése