Chata Zbojská

    Minden évben türelmetlenül várjuk azt a pillanatot, amikor elindulunk végre kedvenc programunkra, a sítáborba. Mindig sikeres, idén pedig rekord gyorsasággal telt be a létszám. Január 30-án vasárnap, reggel kilenc órakor indult el buszunk megszokott szállásunk felé. Nyolcadik éve járunk Szlovákia egyik kis erdei szállójába, Chata Zbojskára.

   A chata szó szlovákul házikót jelent, de talán helyénvalóbb ez esetben szállónak fordítani, míg Zbojská a kis falucska neve. Helyileg még az Alacsony-Tátrában van Brezno irányában, Pohronska Polhora előtt. Két út is vezet ide, egyik kalandosabb mint a másik. Mindegyik keskeny egysávos utacska, a betonozottat busszal lehetetlen használni. Ezen ugyanis átível egy alacsony híd, ami alatt nem férünk át. A másik földes út kanyargó, és többnyire jeges. Több évben is jártunk úgy, hogy odaérkezésünkkor nem tudtunk órák hosszat bemenni, olyannyira csúszós volt. Ilyenkor begyalogoltunk, és hívattunk egy kőszórót. Mivel természetvédelmi terület, apró zúzott köveket szórnak az útra só helyett. Kiváló megoldás! Tavaly a nagy hó miatt akadtunk meg, mert a szembejövők megakasztottak. Előbb belökdöstük őket a hóba, majd kitoltuk őket. Izgalmas, fárasztó kaland volt! Idén minden simán haladt, könnyedén elértük a kis szállót. 

Azért járunk ide mert nagyon olcsó, kedvesek az itt dolgozók, jó az ellátás, és csak magunk lehetünk. Az egész épületet belakjuk, a gyerekek kedvükre rohangálhatnak, kiabálhatnak, játszhatnak. Nem zavarnak senkit, maximum egymást és minket, a néha bizony megfáradt kísérőket. Szlovákokra jellemzően kő és fa keveréke az épület, természetesen amit csak lehet fából oldottak meg. Ennek köszönhetően nyikorog a padló rendesen, de ennek is megvan a hangulata. Van egy nagy társalgó, konditerem ping-pong asztalokkal, tekepálya, szauna, úszómedence, jakuzzi. Mi kell még? Meleg reggelit és vacsorát, ebédre pedig hideg csomagot kértünk, minden nagyon ízletes volt. A nyolc év alatt nem volt okunk a panaszra. 

A szálló mentén van egy kisebb piros nehézségű sípálya, a kezdők minden évben itt sajátítják el az alapokat. Az első két napon Mónika néni és Timi néni itt tanítja meg nekik az egyenes siklást, hóekézést, rézsútsiklást, felvonózást. Mindezekre ez a pálya kiválóan alkalmas már csak azért is, mert bár jönnek néhányan a faluból, nincs nagy tömeg. A haladóbb csoportokat pedig elvisszük Táléra, de erről majd később.

Szerdán ugyanitt éjszakai sízést is biztosítottak nekünk, este hét órától kilencig koptattuk a pályát. Hangulatos volt, bár a mínusz tíz fok alatti hőmérséklet azért borotvált minket rendesen. Nem számított, hiszen ez is egy kaland, ki kellett próbálni. Más sötétben síelni még ha valamelyest ki is van világítva a pálya, mint napközben. Jó volt nagyon!

   A rendkívül hideg idő miatt a medencét idén hanyagolnunk kellett, de a szauna és a jakuzzi rendelkezésünkre állt, kellőképpen felfrissített minket. Nem egy több csillagos szálloda ez a mi Zbojskánk, de úgy gondoljuk, hogy ideális hely gyerekeknek, minden szempontból. Remélhetőleg még sokáig szívesen látnak itt bennünket, és otthont adnak sítáborosainknak. Elárulom, már lefoglaltuk a jövő tanévi időpontot!